Híres magyarok Afrikában – Kittenberger Kálmán

Miért feledkeztünk el azokról a múlt századi magyarokról, akik akár felfedezték Afrikát, akár csak közelebb hozták azt Európához, hozzánk; vagy csak egy új otthonra leltek a szavannákon, vagy az őserdők melletti tavak partján?

 

 

Kittenberger Kálmán

(1881-1958)

 

Szegény, iparos családban született Léván, itt végzett tanítóképzőt, majd Budapesten folytatta tanulmányait, miközben már látogatta a Magyar Nemzeti Múzeum állatpreparátori műhelyét, amelyért nem kapott semmilyen juttatást, így nagy nélkülözések közepette élte ekkor is mindnapjait. 1902-től hat alkalommal utazott Afrikába, annak is a keleti, Egyenlítő környéki részét, mivel ez a terület igen érdekes és változatos. 1902-től 1906-ig a Kilimandzsáró őserdeiben, valamint a környék sztyepjein és szavannáin, barangolt Damaszkin Arzén megbízásából, az ő számára végzett preparátori munkát. Az út további költségeit, amelyet nem fedezett a bácskai birtokos Arzén, a MNM biztosította számára, Madarász Gyula közbenjárásával. 

1906–1907-ben a Danakil-földön, 1908–12 között a Viktória-Nyanza keleti partvidékének sztyeppterületein gyűjtött és vadászott. 1913–14-ben Uganda keleti felében dolgozott, de az első világháború kitörésekor internálták és Indiába toloncolták, ahonnan csak a háború befejezése után, 1919-ben szabadult. 1920-tól a Nimród főszerkesztője, majd tulajdonosa volt, egészen 1948-ig, amikor más veszi át a lap vezetését. 1925–26-ban ismét Ugandában, a Ruwenzorit övező őserdőkben gyűjtött és vadászott, végül 1928–29-ben még egyszer felkereste Uganda Ny-i vidékeit, hogy a nagyvadak és madarak életét tanulmányozza. Több mint 60 000 példányból álló, fajokban is gazdag anyagot gyűjtött az MNM-nek. A gyűjtemény mintegy 300 új állatfajt tartalmaz: közel 40-et róla neveztek el.

1948-ban a politikai hatalom félreállította, ezután Nagymaroson dolgozott. Még vadászfegyverét is elvették. 1956 után rehabilitálták, könyvei is jelenhettek meg, de a hivatásának tartott munkához, a Nimródhoz nem tért vissza.

Gyűjtésének egy része 1956-ban megsemmisült, amikor Széchenyi Zsigmonddal közös trófeagyűjteményét egy tűz elpusztította. Ezt óriási szerencsétlenségként érte meg.

Művei:

Vadász- és gyűjtőúton K-Afrikában (Bp., 1927);

A megváltozott Afrika (Bp., 1930);

Kelet-Afrika vadonjaiban (Bp., 1955);

A Kilimandzsárótól Nagymarosig (Bp., 1956).

Róla megjelent könyvek:

Boros István: K. K. emlékezete (Bp., 1959) 
Fekete István: K. K. élete (r., Bp., 1962).
(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez