Széchenyi Zsigmond
(1898-1967)
Ükunokája annak a Széchényi Ferencnek, aki a Magyar Nemzeti Múzeumnak az alapítója. 1915-ben érettségizett, majd két évig szolgált a háborúban, ezután kezdte meg a tanulmányait jogi szakirányban, amivel rövidesen felhagyott, és természettudományok felé fordult. Ez irányú felsőfokú iskoláit Németországban, majd Angliában végezte, itt nyelvtudást is szerzett a zoológiai tudományok mellett. 1924-ben hazatért, Somogy megyében gazdálkodott, majd innen indult első afrikai útjára, amely 1927-ben kezdődött, vadászott Egyiptomban, Líbiában, Szudánban, Kenyában, Tanganyikában (ma Ruanda, Tanzánia és Burundi), valamint Ugandában.
Ezt követte, Alaszka 1935-ben. Majd járt ismét Afrikában, itthon vadvédelmi problémákon dolgozott. A második világégés alkalmával leégett Istenhegyi úti villája, és megsemmisült trófeagyűjteménye.
1947-ben szakmájában tevékenykedik, majd szakmuzeológus. A Rákosi-korszak alatt sok retorzió éri, azonban újból kiadják a 20-as években megjelent Csui-t, majd ezt követően ismét írni kezd. 1960-ban állami expozícióval megy Kelet-Afrikába, majd 1964-ben újra, kilencedik alkalommal, sajnos legutoljára, mivel 1967-ben elhunyt.
Leghíresebb művei: Csui! (1930), Alaszkában vadásztam (1937), Denaturált Afrika (1968), Vadászat négy földrészen (1987).
Összesen 52 kiadást értek meg a könyvei több, mint másfél millió példányban.