Amennyiben nem sikerül a terhességnek véget vetni, a várandós anyák gyakran olyan szervezeteknél találnak vigaszt, akik terhességük utolsó hónapjaiban ellátják őket és az újszülöttet a szervezet gondjára bízzák. Ezek között vannak árvaházak, de vannak olyanok is, melyek ellenőrizetlen körülmények között eladják a csecsemőket.
A gyermekeket sokszor nyilvántartás nélkül tartják, ha meghalnak, senki sem tudja meg, hogy egyáltalán éltek-e valamikor. Sokszor direkt nem kezelik betegségeiket, hogy az intézménybe látogatók jobban meghatódjanak az eléjük táruló látványtól és adakozzanak. Az anyák még néhány hétig meghúzhatják magukat munka fejében ezeknél az intézményeknél, majd mintha mi sem történt volna, visszaérkezhetnek családjukhoz a „vidéki rokonok meglátogatása után”.
Amennyiben nem sikerül ilyen intézményt találni, gyakori a gyerekgyilkosság, vagy egyszerűen az utcára tétel: itt vagy megtalálja őket valaki és véletlenszerűen bekerülnek egy intézménybe, vagy nem és sorsukat ezentúl az utca irányítja. Ha a család nem veti ki magából a gyermeket, akkor is a nélkülözés miatt nem iskolába küldi őt tanulni, hanem az utcára koldulni. Tehát az utcagyerekek sorsa akár így, akár úgy, a család függvénye.
Afrikában a gyereksors nagyon kemény. Mivel az utcára csapott srácok egymaguk gyengék, ezért falkákba verődnek, koldulnak, bűnöznek, és állandó utánpótlást biztosítanak a helyi maffiáknak, haduraknak. Ezekből a gyerekekből gyakran katonák lesznek, akik fel sem fogják mit tesznek, nincs félelemérzetük, a háborút is játékként élik meg, a gyilkolás pedig nem okoz bűnérzetet, hiszen ilyen érzés nem alakulhatott ki náluk. Gyakran ők az alanyai a belső szervekkel kereskedő bűnszervezeteknek is.
Ha a városokban telepednek meg a kóbor gyerekalakulatok, este nem tanácsos megállni a piros lámpánál kocsival, mert egy ilyen had nagy meglepetést tud okozni. Bűnöznek, ölnek, a gyereklányokat prostitúcióra, házimunkára fogják és mindezért nem őket terheli a felelősség. Tudatlanok, betegek, kivetettek, nyomorultak. A ragadozó külvilág pedig alanyként, alapanyagként használja őket.
Írta: dr. Mihálffy Balázs – AHU
Képek: Kasza Kriszta – AHU