A magas, nyúlánk lények emlősökéhez hasonlító fogakkal és vékony lábakkal rendelkeztek, valószínűleg a szárazföldön, Afrika síkságain tölthették idejük nagyobb részét, rovarokra vagy kisebb állatokra vadászva. A kutatók új evolúciós elméletek alapjának tekintik a fajt, amely máris bebizonyította, hogy a hüllők régen sokfélébbek voltak, mint ma.
A paleontológusok az élőlény maradványait egy 105 millió éves kőzetben találták Tanzánia egyik folyójának partjánál. Az ásatások során egy teljes csontvázat és hét másik egyedtől származó leleteket is felfedeztek.
Az állat a Pakasuchus kapilimai nevet kapta. A paka szuahéli nyelven macskát jelent, a souchos pedig görögül krokodil, tehát az új fajt macskakrokodilnak hívják. A szakértők szerint az élőlény a farkát kivéve nem volt annyira páncélozott, mint a mai krokodilok, de nagyon mozgékony lehetett, és valószínűleg leginkább a szárazföldön vadászott.
A leletek alapján a kutatók képesek voltak digitális képet létrehozni szokatlan fogazatáról. „Első ránézésre látszik, hogy ez a krokodil nagyon szeretett volna emlős lenni. A feje beleillene a tenyerünkbe”- mondta Patrick O’Connor, az Ohioi Egyetem professzora a Telegraphnak. „Ha csak a fogait nézzünk, akkor soha nem jutna eszünkbe, hogy krokodillal állunk szemben, esetleg valamiféle fura emlősre vagy emlősszerű hüllőre gondolnánk.” A macskakrokodil ugyanis rágni is képes volt. Ez azért érdekes, mert eddig azt hitték a tudósok, hogy ez a tulajdonság a melegvérű emlősöknél jelent meg először. Az új felfedezés többek között ezért számos új érdekes evolúciós kérdést vet fel.
Forrás: www.orientpress.hu