Jessica Hilltout fotóművész egy fantasztikusan egyszerű ötletből fantasztikusan nagyszerű vándorkiállítást készített, amely a foci világbajnokság idején a brüsszeli Botanique kiállítóterében volt látható.
Adott egy tehetséges és fiatal fotós, afrikai érdeklődéssel, szeretettel. Adott Afrika, mint kimeríthetetlen változatosságú tárház egy fotós számára. És adott a foci, a foci Afrikában, amely az afrikai vidéki és városi mindennapi élethez a kontinensen széltében- hosszában elterjedt kedvtelés, játék, sport, közösségi együttlét. Szinte biztosra vehető, hogy a legeldugottabb falvacskában is van két dolog Afrika szerte: valamilyen templom vagy gyülekezeti, vallási közösségi tér, és focipálya.
Focipálya homokon, füves szavannán, szemetes városi zsúfolt bádogtanya kellős közepén egy tenyérnyi kevésbé szemetes részen. Ahol van focipálya, ott vannak amatőr vagy profi, összeverbuválódott csapatok is, és egy valami mindenképp van: focilabda. Nejlonból, szemétből, növényi rostból, foltozott lyukas zokniból, számtalan leleményes kivitelben.
Jessica Hilltout elindult. Többek között nyugat majd dél-Afrikában, Beninben, Burkina Fasoban, Mozambikban, de még Madagaszkáron is vitette magát a szerencsével. A dolgok alakulását a sorsra bízta, módszere a spontenaitás volt. Ment, ismerkedett, focimeccseket nézett és fotografált, futballistákkal ismerkedett meg. Munkája során az emberre koncentrált. A kiállításon bemutatott fotókon és a könyvben is minden labda, cipő mellett ott van a tulajdonos neve: Joao Gabriel labdája, Taolagnaro labdája. Nagyon szimpatikus megközelítés.
A kiállítás egyszerű, és nagyon élvezhető. Az ötlet zseniális. Három dolgot sajnáltam: hogy több a lábportré, mint az arc, hogy az album a maga 50 EUR árával megfizethetetlen drága, és hogy a kiállítás nem jön Budapestre. Legalábbis egyelőre.
http://www.jessicahilltout.com/collections/amen.html
Képek: Jessica Hilltout