Mindezek után az etiópiai kereszténység történetét is alighanem át kell írni, hiszen ez a dokumentum most a keresztény világ legrégebbi képes kéziratává lépett elő. A Garima Evangéliumok kéziratait egy 2000-2500 méter magas hegyek között megbújó tigréi kolostorban őrizték eddig. Semmilyen más etiópiai kézirat kora nem közelíti meg e dokumentumét. A 12. század előtti korból legalábbis eddig semmilyen más bizonyítékot nem találtak a kutatók.
A kézirat alighanem Abba (Atya) Garima nevéhez köthető, aki a távoli kolostort is alapította. Állítólag Konstantinápolyból érkezett Etiópiába a szerzetes, Kr.u. 494-ben. A legenda szerint egyetlen nap alatt másolta le a képes kéziratokat, az evangélium szövegét, és ennek véghezviteléhez az Úr meghosszabbította a naplementét.
A Garima Evangéliumot nemrégiben konzerválta egy angol-francia kutatócsoport, az Etióp Kulturális Örökség Alapítvány megbízásából. A kéziratról először 1950-ben bukkantak fel hírek, ekkor a brit művészettörténész, Beatrice Playne számolt be róla. Ekkoriban nőket nem engedtek be a monostorba, de őt díszvendégnek tekintették, és megtekinthette a páratlan kincset.
Később a francia specialista, Jules Leroy tanulmányozta a dokumentumokat a hatvanas években. Két evangéliumot különböztetett meg, amelyeket Garima I és Garima II néven emlegetett. Ő gondolta azt is, hogy 1100 után keletkezhetett a szöveg. Ekkoriban ugyanis nem tudták elképzelni még a szakértők sem, hogy a kereszténység Etiópiában ilyen mély gyökerekkel rendelkezzen, és hogy az 5. század végén akár képes kéziratokat állítsanak elő itt, a távoli hegyekben, a Szaharán túli térségben.
A Garima Evangélium sosem hagyta el a monostort, két töredéket azonban egy francia tudós eljuttatott Oxfordba, ahol radiokarbonos módszerrel megvizsgálták azokat, és kiderítették: a Garima II kecskebőrből készített anyaga 330-540 közötti, míg a másik töredék 430-650 között készült. Vagyis a kormeghatározási módszerek adatai – a középértékek ugyanis 487-488-ra utalnak a radiokarbon-vizsgálat szerint – a korábbi legendákkal egybeesnek, amelyek szerint Garima Etiópiába 494-ben érkezett.
Ugyanakkor a kutatók szerint a szövegek stilisztikailag inkább a Kr.u. 600-beli keletkezésre utalnak (az anyagvizsgálat a dokumentum szövegének keletkezésére nem teljesen mérvadó, hiszen a kecskebőrt nem feltétlenül akkor használták fel, amikor a kecske elpusztult, illetve többször is felhasználhatták a bőrt). Ám így is a legrégebbi színes kéziratok egyikéről van szó a kereszténység történetében.