Az ország óriási infrastrukturális beruházásokat vállalt a világrendezvény érdekében. Ennek jelképe a három nappal a nyitómérkőzés előtt üzembe helyezett gyorsvasút, a Gautrain, amely 160 km/h-s sebességgel száguld át Johannesburg külvárosain, és köti össze az OR Tambo nemzetközi repülőteret a metropolis központjával. Erre az egy vonalra 23 milliárd randot (677 milliárd forintot) költöttek el, és még az idén folytatják az építkezést, hogy Johannesburg közvetlen összeköttetésbe kerüljön Pretoriával. A presztízsberuházás mellett öszszesen 40 milliárd rand ment el útfelújításokra, így nem ritka a kétszer hatsávos elővárosi autópálya sem.
A gazdasági növekedéshez hozzájárult, hogy 10 stadiont építettek vagy újítottak fel a tornára, ezek becsült költsége 15 milliárd rand (442 milliárd forint) volt. Igaz, a kritikusok megjegyzik, hogy ezek a méregdrága létesítmények a jövőben magányos fehér elefántként állnak majd.
Jacob Zuma államfő a torontói G20-csúcson büszkén jelentette be, hogy országa leküzdötte a gazdasági válságot, és idei gazdasági növekedése elérheti a 6 százalékot. Tavaly ugyanez az adat mínusz 2,5 százalék volt. Ennek alapján felszólította a világot, hogy sem országára, sem földrészére, amely Kína és India után a világ harmadik leggyorsabban növekvő régiója, ne mint segélyezendő helyre, hanem befektetési terepre tekintsen.
Igaz, a világbajnokság problémákat is okozott. Dél-Afrika, amely az apartheid (1948–1994) idején teljesen önellátóvá vált, most hiányt szenved elektromos áramban. Az országot 95 százalékban ellátó Eskom vállalat nem győzte az építkezésekkel megnövekedett energiaigényeket. A bányaipari szektor, Dél-Afrika legnagyobb exportőre kénytelen volt alacsonyabb, 95 százalékos kapacitáson működni, hogy ne váljanak állandóvá az egyébként is gyakori áramszünetek. Ez, valamint a világbajnokság idejére bejelentett fémipari sztrájk hirtelen az egekbe röpítette a platina, az arany és a mangán árát. A platina Dél-Afrika legjelentősebb kiviteli terméke az arany után, az ország pedig a világ mangántermelésének 80 százalékát adja. Kitermelésük rengeteg elektromos energiát emészt fel. A fémmunkások szakszervezete végül 9 százalékos béremelést ért el, így a sztrájk a vb idején elmaradt. A nemesfémek ára azonban így is tovább emelkedett.
A világbajnokság 130 ezer új munkahelyet teremtett, egyúttal kihúzta a slamasztikából az autóipart is, hiszen a munkásoknak új autó kellett. Júniusban már több mint 21 ezer új autót adtak el az országban, ez egy hónap alatt csaknem 5 százalékos növekedést jelent. Az autóipar pedig a szintén nagyon jelentős acélipart rántotta fel pozitív tartományba. A világgazdasági válság elmúltával az egész világon is nőtt az acél iránti kereslet, Dél-Afrika pedig a földrész nyersacélgyártásának 52,2 százalékát adja. A kedvező jelek ellenére a szakértők szerint legalább 2014-ig kell várni arra, hogy a dél-afrikai acélipar elérje 2006-os szintjét, a 9,72 millió tonnát. Az acélkivitel mindenesetre egy év alatt 32 százalékkal nőtt.
Fehér földek, fekete vágyak
A világbajnokság ideje Dél-Afrikában mind a bűnözés, mind a faji ellentétek szinte teljes kikapcsolását jelentette. Félő azonban, hogy az eufória elmúltával újra kiújulnak az ellentétek, amelyek elsősorban a dél-afrikai földreformmal kapcsolatosak. A hasznos termőföld 87 százaléka fehér farmerek kezében van. A kormány önkéntes programmal igyekszik földhöz juttatni a feketéket, hogy elkerülje a zimbabwei forgatókönyvet, azaz az erőszakos farmfoglalásokat. Ha egy fehér farmer megvételre ajánlja földjét, akkor azt az állam megveszi és feketéknek adja használatba.
A cél, hogy 2015-re a termőföld 30 százaléka feketék használatában legyen. A program azonban lassan halad (eddig 3 százalék cserélt gazdát), hiszen alig van eladó termőföld. A kormányzó ANC párt ifjúsági szervezete egyre hangosabban követeli a gyorsítást, miközben a búr telepesek az ellenállást szervezik, hogy megvédjék világhírű szőlőültetvényeiket és kertészeteiket.