Csendesen várakozott, hogy a többiek is végezhessenek az ebéddel, és hirtelen megértette, miért válaszolták ezek az emberen az élet nagy kihívására azt, hogy „mi”. Igen, megértette. Mert csak együtt maradhattak érvényesek. Közös erővel.”
Lara, a történet főszereplője hat éve él Guineában Tidiánéval, guineai származású férjével és iskoláskorú lányával, Dalandával. Guinea fővárosában, Conakryban rendezik be európai kényelem szerinti, jómódú életüket. Lara és férje kapcsolata megromlott, Lara megunta guineai életét. Úgy dönt, lányával végleg visszaköltözik Párizsba. Elutazásuk előtt azonban egy utolsó látogatást tesz Boké faluba, ahol férje egyik rokonának újszülött csecsemőjét a főszereplő után Larisszának neveznek el.
A kis guineai faluban főhősnőnk aztán akarata ellenére, természeti és emberi körülmények miatt több hétre megreked. Lara szorult helyzetében a tanyasi élet apró-cseprő mindennapi feladatait, problémáit belülről kénytelen részletesen megfigyelni, lassacskán megismerni, majd megérteni. A falusi elszigeteltségben, időtlenségben Lara, mint egy ösvényen, egy mély megismerési folyamaton halad.
Az ösvény egyik végén a dacos elutasítás, a gőgös meg nem értés áll. Egy európai, sztereotípiákkal teli, egocentrikus nő, aki az afrikai családmodellel, szokásvilággal nem hogy nem próbál azonosulni, de még ki is karikírozza, le is nézi, szánja is azt. Egy mély és egészséges, követhető logikájú változási folyamaton keresztül Lara rádöbben arra, hogy amit korábban felszínes ismeretei és a megismerés elhárítása miatt könnyűnek, lustának és haszontalannak hitt valójában küzdelmes, szorgalmas és hasznos. Amit értéktelennek gondolt, fontos és mindenkori értékekkel telítődött meg. Sőt, az újonnan megélt és megismert afrikai mindennapok világa olyan sok emberi tanítással, bölcsességgel és értékkel szolgál Lara számára, hogy már nem vágyik el. Sőt a történet végére maradni akar, hogy könyvet írjon. Nem a guineai esőerdő egzotikus kunyhóiról és a félmeztelenül rizst hántoló guineai lányokról. Hanem azokról a pozitív emberi tapasztalatokról, morális értékekről, amelyeket a modern kor vívmányai és a nyugati életberendezkedés mintha kisöpört volna az európai ember életéből: szolidaritás, féltés, együttérzés, segítés, önzetlenség.
Diallo Julianna könyve félelmetes őszinteséggel írja meg azokat a gondolatokat és érzéseket, amelyeket egy előítéletektől és felsőbbrendűségi érzéstől cseppet sem mentes európai nő érezhet az afrikai társadalomba való beilleszkedés során. A Virrasztó éden azokhoz szól, akik szeretnék megérteni az afrikai ember mentalitását, logikáját. Azok számára is kitűnő és hasznos olvasmány lehet, akik görcsösen ragaszkodnak sztereotípiáikhoz az afrikai kultúrák kapcsán és szeretnének kizökkeni ebből. Az érdeklődést a könyv során végig fenntartó, szépirodalmi stílusú változatos életszerű helyzetleírások sorai között az olvasó észrevétlenül azonosul Larával: előbb saját elutasításával, majd a ráeszmélés, rádöbbenés élményével, hogy bizonyos dolgokat korábban mennyire helytelenül gondolt…
Véleményem szerint a könyv hozzásegíthet az afrikai kultúrák megértéséhez. A könyv írója -20 évnyi guineai tartózkodás után meggondolt gondolatait megosztva, konklúzióit levonva– felnyitja az olvasó szemét: Afrika bizonyos értelemben gazdagabb, mint a „fejlett” nyugat, amelyet a hibásan túlértékelt fogyasztói társadalmak és az emberi értékekben és az összetartás, összetartozás élményében és erejében kiüresedett társadalmak jellemeznek.
Kiadja a Magyar Napló, 2010.
A könyv ára 1890 Ft.
Most akciósan megvásárolható, 1512 Ft-os áron többek az Ababook Online Könyváruházban
http://www.ababook.hu/index.php?module=book&bookid=999631379
Írta: Szilasi Ildikó/ AHU