Ali al-Nouaimi, szaúdi olajminiszter bölcs döntésnek nevezte, hogy az OPEC újabb fél évre fenntartja napi 30 millió hordós termelését. Rafael Ramirez, venezuelai tárcavezető viszont dühös ábrázattal távozott az ülésről, és nem volt hajlandó szóba állni a sajtóval. Ebben minden benne van. Amint várható volt, Szaúd-Arábia és a mögötte álló Öböl menti termelők álláspontja győzött. A termelés csökkentését szorgalmazó Venezuela, Irán, Irak vagy Líbia viszont üres kézzel távozott Bécsből. A hivatalos magyarázat szerint az olaj árát piaci tényezők határozzák meg, ezekbe nem célszerű mesterségesen belenyúlni. Venezuelát, Iránt, Irakot viszont fojtogatja a hetven dollár körüli ár, ezek az országok akkor lennének úgy-ahogy egyensúlyban, ha bőven száz dollár fölött lenne a hordónkénti ár.
A termelés csökkentésének ellenzői arról is beszéltek, hogy hosszútávon a piaci részesedés megőrzése fontosabb, mint az ár. Ha a világtermelés egy harmadát adó OPEC csökkentené a termelést, mások pótolnák és mások jutnának új piacokhoz. Kik ezek a „mások”?. Először is az amerikai palaolaj termelők. Ez az ágazat látványosan tör előre, de költségei még nagyon magasak, a hetven dolláros ár pedig egyenesen megkérdőjelezi a palaolaj kitermelés értelmét. Megfigyelők szerint ez Szaúd-Arábia igazi, hosszú távú célja. De az alacsony ár nagyon rontja Oroszország pozícióit is, a rubel mélyrepülése folytatódott a bécsi döntés után. Ez persze az amerikai stratégiai érdekeknek is megfelel. Csak később fog kiderülni, hogy milyen, évekkel előre tekintő stratégiai és diplomáciai machinációk is állnak az olajár alakulása mögött, amely valóban jelentős részben függ a piactól is. De nem csak attól. (Fotó:AFP)