Az ausztrália Macquarie Egyetem kutatói még 1981-ben bukkantak rá a kéziratra, sok más pergamentekerccsel együtt. Az 1300 éves szöveget mostanra fordították le – írja a Live Science.
“Sok ilyen kéziratot írtak és másoltak a kolostori közösségekben, és a rituálék jellege, a szöveg minősége valószínűvé teszi, hogy papi személyek írták” – mondta a Huffington Post-nak dr. Malcolm Choat, az egyetem ókorii kultúrákat kutató intézetének igazgatója, aki másodmagával dekódolta a szöveget. Szerinte ezek a bűbájok azoknak a hétköznapi embereknek szóló mutatványok voltak, akik problémáikkal a szerzetesekhez fordultak. Ekkor – a Kr. u. 7.-8. században – Egyiptom lakosságának túnyomó többsége keresztény volt, ezt jelzi, hogy a bűbájokban is sokszor utalnak Jézusra. Ugyanakkor – ami meglepte a tudósokat is – megjelennek más istenségek, természetfeletti lények is. Egy részről az ősi egyiptomi mitológiából is ismert Seth, akit egyszer még “az élő Jézussal” is azonosítanak, másrészről egy eddig gyakorlatilag ismeretelen istenség, Baktiotha is megjelenik a szövegekben.
A “könyvben” összesen 27 bűbáj szerepel, a hozzájuk tartozó rituálé leírásával. Ezek egy része betegségek elűzésére szolgál, míg másikak az üzleti szerencsét és a szerelmet hivatottak bevonzani. Vannak benne varázslatok például az ellen, aki bosszant, vagy aki maga is varázslatot küldött rád. De van olyan bűbáj, amelyet arra találtak ki, hogy termékennyé tegyék az asszonyokat. A nyelvezet alapján a szöveget Felső-Egyiptomban írták – mondják a kutatók.