Meg kell állítani a bukásokat az iskolában

Komoly krízissel nézünk szembe a ghánai oktatási rendszerben, különös tekintettel az általános iskolákban. Az ország számos részében az általános iskoláink nem adják meg gyermekeinknek, unokatestvéreinknek a kellő oktatást. Az meg több mint lenyűgöző, hogy nyolc év után egy diák sem ment át az általános iskolai záróvizsgán.

v:* {behavior:url(#default#VML);} o:* {behavior:url(#default#VML);} w:* {behavior:url(#default#VML);} .shape {behavior:url(#default#VML);}

Úgy éreztem magam, mintha egy tonnányi tégla esett volna rám, mikor olvastam a keleti régióban fekvő Anyinam Kotoku Helyi Tulajdonú Általános Iskolában történt bukásokról, ahol egy tanuló sem teljesítette az alapvizsgát, amivel tanulmányait magasabb fokú intézményben folytathatta volna. A hír napokra az után a bejelentés után került napvilágra, hogy a középiskolákban a tanévek számát négyről háromra kívánják csökkenteni.

A szakértőkre hagynám az érdemet és nem is, vitatnám azt, hogy a tanulóknak hány évig kell az általános és középiskolákban maradni, de az Anyinam Kotoku Általános Iskolában történtek komoly veszélynek teszik ki gazdaságunkat. Egy londoni gazdasági iskola 2008-as tanulmánya szerint a munkások teljesítménye akár 25%-kal is kevesebb lehet, azért mert nem sikerült elsajátítaniuk teljesen az írás-, olvasás-, és számolókészséget mielőtt elvégezték a tanulmányaikat. Mit várhatunk akkor ennek a szerencsétlen iskola tanulóitól?

Nem hagyhatjuk, hogy saját nemzetünk egyes részei a visszafejlődés epicentrumaivá váljanak azzal, hogy megbélyegzett emberek az ország rossz helyein laknak. Az ország egyes részeiben, amik nem a főbb városok, számítanak az állam gyarapodására. Az államunk számos részét iskolázatlan emberek csoportjává változtatjuk, amiért mindenkinek komolyan el kellene kezdeni aggódnia.


Ami még inkább sokkoló számomra, az az előző kormányok közönye, és a szenvedő közösségek további elhanyagolása, mint Botianor, Kunbungu, Adukrom és Anyinam Kotoku. Vezetőinknek, különösen az államigazgatásban dolgozóknak szégyellni kellene magukat kudarcuk miatt. Tevékenységük egyértelműen alátámasztja azt a kijelentést, amit egy késői pán-afrikai író, történész és professzor John Henry Clarke irt,”Halmon lévő emberek sosem fognak oktatni gyengéket, mert akkor annak nőne a kockázata, hogy a hatalmukat kiragadnák kezeik közül”

 

Forrás: Ras Mubarak, Modern Ghana

Szerkesztette: Ocskán Koppány

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez