„Minden, ami a gonosz diadalához szükséges az az,
hogy a jó emberek ne tegyenek semmit”
Edmund Bruke
A most már 4 éve elhúzódó, a világ legnagyobb embertömegét érintő humanitárius katasztrófa megoldására még nem találtak hosszú távú gyógyírt a szakértők. Az amerikai közvélemény hatására, az USA kormánya által vezetett nemzetközi közösség diplomáciai úton megpróbálja megállítani az etnikai tisztogatásokat Dél-Szudánban. De vajon a béketárgyalások még mennyi ideig húzódnak el, és mennyi emberéletet követel még a háború?
Ehhez hasonló kríziseknél a megoldás sohasem egyszerű. Hát még ha ez a politikai rendszer demokratikus átalakítását, a szudáni állam kiszámíthatóságát, stabilitását és az arab többség és a fekete afrikai kisebbség közötti megosztott hatalmon való kormányzás kialakítását igényi. Párbeszéd kizárólag akkor működik, ha a felek őszinték, és ha az egyik félnek van arra lehetősége, hogy békés úton kikényszerítse a békéhez vezető első lépést, a fegyverszünetet. Nem állítom, hogy a békét lehetetlen megvalósítani, de tisztán látszik, hogy asztalnál ülő bürokratáknál több kell ebben az esetben.
A krízis kirobbanása óta az ENSZ és az USA semmilyen jelentős eredménnyel nem büszkélkedhet, annak ellenére, hogy utóbbi számára égető fontosságú lenne az ország stabilitása, mivel polgárháborús környezetben a terrorista csoportok kiépítése és kiképzése zavartalanul zajlik és ezek felderítése szinte lehetetlen. Ráadásul bizonyítékok alátámasztják, hogy Oszama Bin Laden három évet töltött itt, és erős a gyanú, hogy ez idő alatt komoly kapcsolatokat épített ki. Többek között az lehet az egyik oka annak, hogy az USA elvállalta annak a nemzetközi közösség irányítását, ami a konfliktus megoldását kívánja előremozdítani. Az évek során a Biztonsági Tanács által kiadott fegyverszüneti határozatokat sorra megszegték, az Afrikai Unió és az ENSZ közös békemissziója az UNAMID sem akadályozta meg a milíciákat abban, hogy folytassák a darfuriak szisztematikus kiirtását.
Ahol politikai akarat nincs, ott szárnyra kap a jótékonyság. Mind az Európai Unió, mind a civil szervezetek ,köztük az Amnesty International komoly pénzeket adományoz a menekülteknek. A szánakozás és napi másfél dollár nem menti meg ezrek életét vagy állítja meg a szélsőségeseket abban, hogy felgyújtsanak falvakat vagy megerőszakoljanak nőket. Persze a nincstelenné vált, menekülttáborokban élők és éhezőkről való gondoskodás is fontos tényező a válság kezelésében, de magát a probléma magját nem oldja meg. A legnagyobb menekült tábor Csádban található, mintegy 200.000 darfuri ideiglenes lakóhelye. Fontos, hogy ideiglenes, mivel valószínűsíthető, hogy a csádi kormány nem fontolgatja, hogy a darfuriak ekkora tömegét integrálja a társadalomba.
Fontos lenne Szudán fegyverzet utánpótlását elvágni vagy legalább radikálisan csökkenteni. Mivel ehhez Kína és Szudán közötti szorosra fűzött gazdasági kapcsolaton kellene lazítani, ez nem könnyű feladat. Amíg az egyik olajat, a másik fegyvereket szállít, főleg nem. Kína nagy világpolitikai befolyással bír és a két ország közötti gazdasági kereskedelem sem mondható jelentéktelennek. Komoly indokot kell találni ahhoz, hogy Kína lemondjon azokról a dollármilliókról, melyek a fegyverek eladásából származnak és megkockáztassa az ezek után felmerülő, a két ország közötti rossz diplomáciai kapcsolatok kialakulását. Természetesen ennek következménye lenne, hogy Szudán felfüggeszti olaj exportját Kínába.
Folytatásként a Nemzetközi Büntetőtörvényszék által genocídiummal vádolt és elítélt közép és magas rangú vezetők kiadatását és letartóztatását kellene szorgalmazni. Abban az esetben, ha ez nem valósul meg, akkor ezen személyek tulajdonában lévő off-shore cégek és személyes bankszámlájuk befagyasztására kellene sort keríteni.
A darfuri helyzet megoldásában leginkább eredményesek az afrikai országok közülük is a Szudánnal szomszédos országok lehetnének. Az ENSZ kéksapkásait kizárólag az Afrikai Unió katonáival kellene helyettesíteni, mivel az azok által vezetett békemisszió eredményessége sokba múlhat azon a tényen, hogy tagjainak kultúrája, tradíciói nagyban megegyeznek a Szudánban élőkkel. Az afrikai szervezet vezetői talán a probléma más szögből való megközelítése révén nagyobb és gyorsabb változásokkal hatásfokában erősebb regionális konfliktuskezeléssel léphetnének fel, ezzel is megakadályozva a darfuri régió balkánizálását és annak természetkincseinek kifosztását. De jelenleg az USA-n a világ szeme és ennek a humanitárius krízisnek a megoldását is tőle várják.
Írta: Ocskán Koppány