Alig néhány méterre a kormányerőket és a lázadókat elválasztó frontvonaltól üldögél a Baron hotel teraszán Armen Mazloumian. A szállodát 1911-ben építette a nagyapja, és valaha ez volt a legdivatosabb helyek egyike Szíria egykori kereskedelmi központjában. 1958-ban a néhai egyiptomi elnök, Gamal Abdel Nasszer mondott itt beszédet. És a Baronban írta meg a “Gyilkosság az Orient expresszen” néhány fejezetét Agatha Christie.
De mióta 2012-ben a harcok elérték Aleppót, a fizetővendégek száma nullára csökkent, és az egykor ragyogó épület most felújítás után kiált. “Csaknem négy éve már, hogy elkezdődött a háború, és semmit nem látok, ami optimizmusra adhatna okot. Sőt ellenkezőleg” – mondja a 63 éves, borostás, kék sapkában üldögélő Mazloumian. Aleppót kettévágták: a kormányerők vannak nyugaton, a lázadók keleten. A konfliktus, amely kormányellenes tüntetésekkel kezdődött 2011 tavaszán, brutális polgárháborúba torkollt, és Szíria második történelmi városának egész negyedeit tette tönkre.
Mazloumian az utolsó az örmény szállodás família négy generációjából. Dédapja, Krikor nyitotta meg a család első szállodáját, amit Arafatnak nevezett el: az örmények által oly nagyra becsült hegyről, még a 19. század második felében.
A Baron halljában, a sárguló falon még ott egy plakát az 1930-as évekből. “Baron Hotel, az egyetlen elsőosztályú szálloda Aleppóban”. “Központi fűtés az egész házban, teljes kényelem, egyedülálló fekvés. Az egyetlen hotel az utazási irodák ajánlásával.”
A ma már másik történet. Belül minden divatjamúltnak és porosnak tűnik – a recepció, a telefonok, a fényezett fa bárpult az üres üvegekkel. A tetőt kilyuggatták a fegyverek, ha esik, bent is csöpög a víz.
A szobák, melyekben valaha celebek és politikai vezetők szálltak meg, most üresek, vagy kibombázott családok laknak bennük. A szálloda nincs messze az aleppói múzeumtól, amely a háború kezdetekor bezárt, és a lázadók kezén lévő Busztan al-Kwaszr kerülettől. “Gondolják, hogy vége lesz ennek? Évekbe telik még” – kiabálja túl a lövések zaját Mazloumian.
Egy világ választ el bennünket a hotel aranykorától. A szálloda több szobája már örökre összekapcsolódik azoknak a nevével, akik valaha megszálltak ott. A 201-esben lakott Kemal Atatürk, a modern Törökország megalapítója. A 215-ösben pedig I. Fejszál, Szíria, majd Irak királya. Arábiai Lawrence a 202-es vendége volt, Agatha Christie pedig a 203-as szobát kedvelte.
“1959-ben találkoztam vele, de túl fiatal voltam ahhoz, hogy tudjam, milyen fontos ember: csak később értettem ezt meg. Minden évben eljött a férjével, Max Mallowan régésszel együtt, aki a Chagar Bazarnál és Tell Brakban végzett ásatásokat, Szíria északi részén.”
Hafez el-Asszad, a mostani elnök, Basar el-Asszad édesapja rövidel azután járt a Baronban, hogy 1970-ben, puccs révén hatalomra jutott.
“Annyi híres ember fordult meg itt, hogy ha elkezdeném mindet sorolni, reggelig nem érnénk a végére” – mondja a tulajdonos, aki azért megnevezi még a milliárdos David Rockefellert, az egykori francia elnököt, Charles de Gaulle-t, és Charles Lindburgh amerikai pilótát, aki elsőként repülte át navigátor nélkül 1925-ben az Atlanti óceánt.
“De ez mind a múlt. A szálloda már soha nem lesz az, ami volt” – sóhajtja Mazloumian, és megsimogatja fekete terriere, Szasa nyakát. “A legjobb évek már mögöttünk vannak.”
Fotó: Europress/AFP