Úgy tűnik, Kongóban az emberek végtelen szenvedésre vannak ítélve. Az ország keleti részében szövetségek születnek, felbomlanak, miközben az áldozatok, megerőszakolt kislányok, alávaló milicisták által rabszolgaként kezelt gyerekkatonák, megkínzott családapák maradnak.
A kormányerők (FARDC) az ENSZ logisztikai segítségére támaszkodva próbálják meg a Ruanda Felszabadításáért Demokratikus Erők (FDLR) lázadó hutuit semlegesíteni, akik közül páran már az 1994-es népirtásban is részt vettek. A kishasai kormány által felkért ruandai hadsereg januárban csupán feloszlatni tudta a hutu milicistákbaó álló csapatokat. A kongói hadsereg feladata a végleges felszámolásuk.
A cél nemes. Ez a pár ezer ruandai lázadó tartja rettegésben a helyi lakosságot 1994 óta. Sajnálatos módon azonban a kongói hadsereg “felszabadítói” gyakran hóhérként viselkednek. Fosztogatnak, erőszakoskodnak, bántalmaznak úgyanúgy, mint azok a milicisták, akik elfogásával meg vannak bízva. Egyik vezérük az a Bosco Ntaganda, akit a Nemzetközi Büntetőbíróság is keres. A Human Right Watch emberi jogi szervezet szerint január óta az erőszakos cselekmények száma megduplázódott sőt, az országkeleti részében található Kivu tartományokban csaknem megháromszorozódott.