Marokkót is utolérte az a probléma, amely a fejlettebb országokban régóta napirenden van. Nem tartható fenn a korábbi nyugdíjrendszer. Amikor VI. Mohamed király miniszterelnökké nevezte ki Abdelilah Benkirane-t két nagyon fontos tennivalóval bízta meg: tegye fenntarthatóvá az ártámogatási és a nyugdíjrendszert. A kormányfő mindkét területen elkezdte a reformokat, igaz csak nagyon óvatosan. Először csökkent a liszt, a cukor, a benzin és más alapvető fogyasztási cikkek szubvenciója, következésképpen emelkedtek az árak. Nyugdíjügyben a korhatár emelése vált elkerülhetetlenné. Hagyományosan Marokkóban is hatvan éves korig tartott sokáig a hivatalos aktív korszak. De ma már 62 a korhatár, és ezt fokozatosan 65-re emelik, ahogy a legtöbb európai országban is teszik. A szakszervezetek ellenezték a korhatár emelését és október végére egy napos általános sztrájkot hirdettek. A dolgozók 80 százaléka szüntette be a munkát, a szakszervezetek szerint, más források viszont úgy találták, hogy sokkal kevesebben követték a felhívást.
A kormány a Gazdasági és Szociális Tanácshoz fordult. Ez a konzultatív testület afféle döntőbíró a gazdasági, munkaügyi vitákban. És a tanács is a nyugdíjkorhatár emelése mellett foglalt állást. Ezt tette egyébként egy minapi konferencián a Nemzetközi Valutaalap marokkói referense is, aki fenntarthatatlannak nevezte a mostani szisztémát és támogatásáról biztosította a kormány reformtörekvéseit. (Fotó:AFP)