Josephine Bakhita, egy afrikai Szent – Josephine Bakhita an African Saint

2000. október 1.-én, a Katolikus Egyház különösen az afrikai katolikusok közössége egy újabb Szenttel gazdagodott. Az 1869-es darfuri (Szudán) születésű Josephine Bakhitát, aki 1947. február 8-án schio-ban (Olaszország) halt meg, a Pápa Vatikánban „Egyetemes Testvérünk” néven szentté avatta. Ezek az elképesztően erős asszonyok az embertelen bánásmóddal járó rabszolgasorsot követően nőttek ki az afrikai katolikusok és nők egyesítő jelképévé.

Bakhita a valaha élt első szudáni, akit szentté vagy boldoggá avattak. Sőt egyáltalán ő az első szenté avatott afrikai, mióta a kereszténység korai évszázadaiban az első észak- afrikaiak ( az első nagy csoport keresztény mielőtt áttértek volna muszlim hitre) megkeresztelkedtek.

Bakhita már hosszú ideje a hit és egyesülés szimbóluma a háború sújtotta szudáni keresztények szemében, akik Szudán szerte minden év februárjában meg is ünneplik őt. Szentté avatása nagy büszkeséggel töltötte el az ország egész keresztény közösségét.

A szudáni nagyszerű, szent asszony gyermekkora

Bakhita valódi neve nem ismert, amint a pontos világra jövetelének dátuma sem, azonban feltételezik, hogy 1869-ben, egy kis darfuri faluban született, Olgosszában, mely a mai Dél-Szudán területén helyezkedik el. Ott nőtt fel szüleivel, három fiútestvérével, és két nővérével, akik közül az egyik az ikertestvére volt. Már kisgyermekként megtapasztalja későbbi sorsának kimenetelét. Mialatt szüleinek segít a földeken nővérét -aki otthon vigyáz a gyerekekre-, az Olgosszát lerohanó rabszolgagyűjtők fogságba ejtik és elhurcolják. Önéletrajzában Bakhita később ezt írja: „Emlékszem, anya mennyire zokogott és mennyire sírtunk mi is.”

A védettséget adó megalakult birodalmakon kívül, abban az időben az egész szudáni övezet még a különböző fegyveres rabszolga rablók fosztogató terepéül szolgát. A rabszolga kereskedelmet ekkor az amerikai piacról (mivel a tengeren túli rabszolga kereskedelmet gyakorlatilag eltörölték) északon az arab piacokra terelték, a belső rabszolgaságot az Afrikai birodalmakba. Darfur névlegesen a szudáni Brit-Egyiptomi uralom alatt állt, ahol a rabszolga kereskedelem 1856-ban be is lett tiltva.

A kereskedelem azonban nem állt állami felügyelet alatt és a gyarmatközpontokon kívüli –az egyedüli erős európai jelenléttel rendelkező- helyeken a rabszolgatartás ment tovább, mintha már évszázadok óta így zajlana. A rabszolgatartás gyakorlatát végül csak Belső-Szudán hathatós elfoglalását követően, a XX. század elején sikerült lassacskán eltörölni gyakorlati feltételek mellett. Más részről, a rabszolgaság napjainkig tartott.

On 1 October 2000, the Catholic Church, and especially African Catholics, were enriched with another Saint. Josephine Bakhita, born in Darfur (Sudan) in 1869, died in Schio (Italy) 8 February 1947, was canonized by the Pope in the Vatican, calling her Our Universal Sister. These amazingly strong women made it from an ill-treated slave to a unifying symbol for African Catholics and women.
Bakhita is the first person ever from Sudan to be canonized, or even beatified. She is the first African to be canonized since the early centuries of Christianity, when several North Africans (one of the cores of Christianity before it turned Muslim) were declared Saints. She already has been a symbol of faith and unity for Christians in the war-ravaged country of Sudan for long time, and 8 February is celebrated all over the Christian parts of Sudan.
Her canonization has given great pride to the Christian community of Sudan.

Childhood of this great, Sudanese, holy woman

The real name of Bakhita is not known, nor her date of birth, but it assumed that she was born in the small Darfur village of Olgossa in today’s Southern Sudan in 1869. There, she grew up with her parents, her three brothers and her two sisters, one of them a twin sister.
Still a little girl, she experiences an omen of what is going to be her destiny. While she helps out her parents in the fields, Olgossa is attacked by slave raiders and her sister, looking out for an infant at home, is captured and abducted. In her autobiography Bakhita later writes: "I remember how much mum was crying and how much we too were crying."
Outside the established empires where protection was given, the entire Sudan belt at that time still constituted a raiding ground for various groups of armed slave raiders. The slave trade had, at this time, turned from the American market (the trans-Atlantic slave trade was practically abolished) to Arab markets in the north, and internal slavery in African empires. Darfur nominally belonged to the British-Egyptian Dominion of Sudan, were the slave trade had been forbidden in 1856.
The trade, however, was not checked by government, and outside the colonial centres, the only places with a strong European presence, slave raiding went on as it had still for decades. Only after the effective occupation of the Sudan interior, early 20th century, the practice of slave raiding slowly was abolished in practical terms. Slavery, on the other hand, has persisted until our days.

Forrás: AHU – P. Melinda