A fekete kontinens lakói akár egy népcsoporton belül is rendkívüli genetikai változatosságot mutatnak – állapította meg az afrikai népek génállományának eddigi legátfogóbb vizsgálata. Persze az eredményre számítani lehetett. Mivel Afrika az emberiség bölcsője, és valamennyi kontinens benépesülése Afrikából indult, egyáltalán nem meglepő, hogy genetikailag az afrikaiak a legváltozatosabbak a világon. A
Homo
nemzetség 200 ezer éve él Afrikában, míg a többi földrészre csak 150–200 ezer évvel később jutott el, így a fekete földrész tetemes evolúciós előnyre tett szert. A genetikai sokféleség a különböző népek és kultúrák változatosságában is visszaköszön: Afrikát mintegy kétezer népcsoport lakja, akik a világ nyelveinek legalább egyharmadát beszélik. Mindez a génekben is tükröződik.
Egy amerikai, afrikai és európai szakemberekből álló nemzetközi kutatócsapat közelebbről is megvizsgálta az afrikaiak génállományát. A tudósok Sarah Tishkoff, a philadelphiai Pennsylvaniai Egyetem tanárának vezetésével százhuszonegy különböző népcsoport DNS-mintáját vizsgálták meg, amelyet tíz éven át gyűjtöttek. Eredményeik szerint, amelyeket a nagy tekintélyű Science című tudományos szaklapban publikáltak, nincsen domináns, „tipikusan afrikai" népcsoport, amely reprezentálni tudná az összes többit, tehát a népcsoportok között is óriási a változatosság. A kutatók továbbá több párhuzamot tártak fel a nyelvi és kulturális vonások, valamint bizonyos genetikai minták között.
A felfedett rokonságok arra utalnak, hogy a legelső emberek a földrész délnyugati részén, a mai Namíbia és Dél-Afrika határvidékén éltek, ahol a busman népcsoport – igaz nagyon megfogyatkozott létszámban – honos. A busmannoknak még az afrikai népcsoportok közül is kiemelkedően nagy a genetikai sokfélesége, ami arra utal, hogy a busmanok lehetnek az emberiség első képviselőinek, a legkorábbi
Homo Sapiens
közvetlen utódai.
Tishkoff és munkatársai a többi emberi populáció eredetét is megkereste. A többi kontinensre való kirajzás helyszíne Afrika északkeleti része, a Vörös-tenger partvidéke volt, ahonnan úgy 50–100 ezer éve következett be az első kivándorlási hullám, amely a Közel-Keletet és Európát hódította meg, hogy aztán a későbbi vándorlási hullámok valamennyi kontinenst (az Antarktisz kivételével) benépesítsék. A genetikai sokféleség a kivándorlási hullámokkal folyamatosan csökkent.
A gének alapján újabb eseményeket is rekonstruálni lehet, például az Amerikában élő fekete lakosság eredetét. Bár sok újat nem mondanak, a genetikai vizsgálatok is bizonyítják, hogy az afroamerikaiak főleg Nyugat-Afrika területéről származnak.
Az afrikai népek génállományának eddigi legátfogóbb vizsgálata jóval többet hozhat, mint új ismereteket az ember származásáról. Az ilyen típusú kutatások segíthetnek felderíteni olyan génváltozatokat is, amelyek betegségeket okoznak, vagy épp védenek tőlük. Így például a kutatócsoport megállapította, hogy a nyugat-afrikai embereknek az átlagosnál nagyobb eséllyel lehet prosztatarákjuk illetve magas vérnyomásuk. A tejet pedig leginkább a kenyaiak és tanzániaiak tudják megemészteni az afrikaiak közül, mások kevésbé.
Forrás: MTI