Dr. Media – nem ez az orvos neve, hanem csak fedőnév – rendkívül ismert ember a Kurd Munkáspárt, vagyis a PKK köreiben. Valamikor az 1980-as évek végén a frissen végzett hamburgi doktornő éppen állást keresett. Hiába jelentkezett számos német kórházba, valami miatt mindegyikből elküldték. Végül kurd ismerősei kérésére úgy döntött, hogy felkeresi a kurdisztáni régiót, vagyis pontosabban Törökország déli részét.
„Sok szörnyű dolgot láttam” – nyilatkozta az al-Monitornak Media. „Láttam embereket elképzelhetetlenül szenvedni, de még akkor sem adták fel a reményt.” Természetesen teljesen titokban dolgozott ott, sőt állítólag felkerült Ankara „európai származású terroristák” listájára. Folyamatosan változtatta a lakhelyét. Törökországból Irakba ment, majd, amikor Szaddám Huszein hadserege lebombázta a kurd bázist, visszatért a kis-ázsiai országba. „Tanúja voltam annak, ahogy a saját barátaimat széttépi egy bomba” – mesélte dr. Media.
Többnyire a fronton tevékenykedett felcserként, és tipikusan olyan esetekkel foglalkozott, mint töltények kiszedése, sebek bekötözése, gipszelés vagy amputálás. A felszerelést és a pénzt a németországi kurd közösség biztosította, amely mindig a PKK legnagyobb támogatója volt Európában. Sőt: kihasználva azt, hogy a doktornő német állampolgár és orvos, az ő nevében nagy tételekben rendeltek gyógyszereket, orvosi eszközöket, de még lélegeztető gépeket is, amiket aztán elszállítottak Törökországba.
„ Akkoriban a PKK – főleg a szocialista blokk országaiban – egyfajta romantikus gyűjtőhelye volt a világ forradalmárainak és a balos érzelmű embereknek. Persze sok helyen terrorista szervezetnek számított, de voltak tagjaink Kubából, a Szovjetunióból, de még Ausztráliából is” – nyilatkozta Zargos Hiva, a PKK szóvivője, aki szerint pártja volt az egyetlen „liberális” szerveződés a környéken. A többi akkor mind keményen szocialista, nasszerista, vagy az akkor “divatba jött” radikális iszlamista volt. „A PKK a nyolcvanas években olyan marxistáknak adott otthont, akik gyűlölték a faszistákat, és ebben az esetben a fasizmus a török államot és hadseregét jelentette. Itt mindenki kiélhette internacionalista vágyait” – tette hozzá.
Nem Media volt az egyetlen német nő, akinek köze volt a PKK-hoz. Andrea Wolf müncheni aktivista 1996-ban állt be a milícia soraiba, és két évvel később el is esett egy összecsapásban. Bajtársai szerint a 33 éves nőt megerőszakolták a török katonák, majd megölték és levágták a melleit. A nőt hősként tartják nyilván, és fényképe ott lóg dr. Media rendelőjének falán is.
Visszatérve Mediára: igazi híresség lett a kurdok között, mély tisztelet övezi, ráadásul „pszichológiai tanácsadást” is ad, hogy a fiatal harcosok – köztük a nők – fel tudják dolgozni a háború szörnyűségeit. Két kurd dialektust is folyékonyan beszél, a soránit és kurmanjit, miközben nincs gondja a törökkel sem, és arabot is megérti. „Nem ismerek olyan külföldit, aki annyira elköteleződött volna az ügyünk iránt, mint dr. Media. Sőt: néha még jobban támogatja a kurd államot, mint maguk a kurdok”– mondta Cemil Bavik, a PKK egyik harctéri parancsnoka.
És mi a német nő legnagyobb álma? Találkozna Abdullah Öcalannal, a PKK fogva tartott vezetőjével. “Tudom, hogy egyszer találkozom vele. Semmi sem tenne ennél boldogabbá.”