Elképesztő ütemben növekszik Nollywood. Mára a nigériai filmipar a világ harmadik legnagyobbja lett az amerikai és az indiai után. Az alacsony költségvetésű filmek jellegzetesen afrikai témákról szólnak, mint például az AIDS terjedése, a korrupció és a nők elnyomása, vagy éppen olyan modernizált ősi miszticizmusokról, mint a holtak visszatérése. Nollywood, avagy a nigériai filmipar számunkra elképzelhetetlen mennyiségű filmet dob évente piacra. Az évi körülbelül 2000 film nagyrésze pontosan azt a réteget célozza meg, ami a leginkább vágyik rájuk. A legtöbb filmet alig 10 nap alatt veszik fel, vágják meg és dobják piacra 1-2 dollárért, ami a rendkívül alacsony gyártási költségek miatt hihetetlen hasznot hoz a producereknek, ugyanis egy film átlagosan ötvenezer példányban kel el.
Ahogy a mikrosütő is abból született, hogy a radartechnikusnak sikerült megsütnie egy szelet csokit a zsebében, a nigériai filmgyártás elindulásának is a véletlen volt az oka. Kenneth Nnebue, a nigériai Onitsha-ból származó kereskedő túl nagy készletet halmozott fel Taiwanból importált üres videokazettákból. Úgy gondolta, könnyebben adja el őket, ha valami van a kazettákon, ezért elkészítette a "Living in Bondage"-et (kb. Bilincsben élni), egy történetet egy afrikai férfiról, aki úgy szerez vagyont és hatalmat, hogy rituálisan megöli a feleségét, majd természetesen megbánja, mikor a kedves feleség visszatér kísérteni. A filmből több mint 750 ezer darab kelt el, elindítva ezzel a kisköltségvetésű filmek készítésének divatját.
A legjobb nigériai randifilm
Az évente megjelenő 2000 film nagyrészét 300 rendező készíti, leginkább angol nyelven, hiszen Nollywood célja már rég meghaladta afrika területét, és Európa felé terjeszkedik, jellemző példa erre London, amelyet máris kinőttek a Nigerian Dream által forgalmazott alkotások. Az esetlen kiejtéssel beszélt angol nyelv és a zagyva, improvizált párbeszédek rengeteg külföldit meghódítanak. Itt van példaként az "Osuofia in London" (Osuofia Londonban), ami Nigériában máig a legnépszerűbb "randifilm", egyben a külföldön legismertebb nollywoodi alkotás. Lingsley Ogoro 2003-as rendezése eddig 8,9 millió dollár hasznot hozott, amivel jó időre felkerült a nigériai filmeladások élére.
A nollywoodi producerek elképesztő bevételeiben nagy szerepet játszik a filmek terjesztésének a modellje is. A 300 rendező által évente készített 2000 filmet egyből DVD-re vagy Video CD-re írják, és azonnal szállítják a boltokba. A terjesztés elsősorban Onitsha-ban és Lagos-ban történik, ahonnan minden héten 30 új filmet szállítanak ki az üzletekbe. Az 1-2 dollárért árult filmek közül mindegyik eljut legalább 50 ezer nézőhöz, de a slágerfilmek több százezres nagyságban is elkelhetnek.
"Egy Isten, Egy Nemzet"
A nigériai filmek többsége jellemzően afrikai témákról szól: például az AIDS terjedése, a korrupció és a nők elnyomása. Sokszor visszaköszön a vallási kérdés is: vannak egyoldalúan iszlamista, keresztény vagy evangélikus filmek, de sok történet szól a vallások közti kapcsolatról is. A "One God One Nation" (Egy Isten, Egy Nemzet) egy muszlim férfiról és egy keresztény nőről szól, akik a rengeteg akadályon keresztül is össze akarnak házasodni.
Az afrikai kontinens jellegzetes témája az afrikaiasított mágikus-realizmus, amely nem annyira a képzelődésről szól, mint inkább a képzelettel kapcsolatos értelmes párbeszédről. A bálványimádat és a vallási miszticizmus modern keveredéseként nagy divatja van Nigériában a voodoohorroroknak, a bűntettek miatt összezsugorodott péniszeknek és ahogy a "Living in Bondage"-ből is látszik: a túlvilágról visszatérő feleségeknek is. A rendezők állítják, hogy sokan otthagyták a különböző vallási szektákat, miután megnéztek egy-egy ilyen témájú filmet.
2007-ben Franco Sacchi olasz származású, de bostoni székhelyű rendező készített dokumentumfilmet "This is Nollywood" (Ez Itt Nollywood) címmel, amelyben bemutatja, milyen változásokon ment keresztül a nigériai filmipar.
azért készítette, mert szülei Nigériában éltek, amikor megszületett, ezért az afrikai kultúra alapjaiban határozza meg a gondolkodásmódját, hiszen ott tanult meg járni és ott ejtette ki az első szavakat. Szerinte Nigéria része az európai kultúrának, de csak úgy, mint egy valahol létező, de inkább misztikus-egzotikus kitalált világ.
A nigériai filmgyártás mára elérte az évi 250 millió dolláros bevételt, amivel a harmadik legnagyobb filmipar Hollywood és az indiai Bollywood után. A hatalmas bevételek és a főként angol nyelvű, külföldi piacra (is) pozícionált filmek miatt egyre több befektető látja meg a lehetőséget az afrikai filmiparban. Wesley Snipes már járt is Nigériában, hogy felmérje a befektetési lehetőségeket. Azonban ha a nollywoodi filmesek meg akarják hódítani az egész világot, kénytelenek lesznek levetkőzni a filmek gyerekes bájait, mint a rossz hangminőség, az improvizált párbeszédek és az ügyetlen kameramozgás.
Forrás: CNN