Az afrikai esőerdők minden egyes fájának vonalkóddal történő ellátása, olyan valószerűtlenül hangozhat, mint a homokszemek megszámlálása a tengerparton, pedig pontosan erre a feladata készül egy brit vállalat. A Helveta, egy technológiai fejlesztéssel foglalkozó oxfordi székhelyű cég, a fa útját nyomon követő olyan rendszer kialakításán dolgozik, amely segíthet az engedély nélkül végzett vágások megelőzésében. Az eljárás az erdőgazdálkodásban világszerte alkalmazható mintává válhat – olvasható a corporate.helveta.com oldalon.
A szupermarketek vonalkódrendszeréhez hasonló megoldás alkalamzásával a Helveta négymillió háromszázezer hektáron összesen 90 millió fa címkézését, kódolását tűzte ki célul, Libériában. A jelölési módszer lehetővé teszi majd, hogy a vásárlók Nagy-Britanniában és másutt, egészen a tőig vissza tudják származtatni pédául kerti bútoraik minden egyes, fából készült darabját. A rendszer megvalósításához Libéria kormánya négyéves szerződéssel egy millió dollárt juttatott a vállalatnak.
Libéria erdészeti ágazatát, s az ország infrastruktúráját nem különben, szinte teljesen romba döntötte a 14 éven át tartó polgárháború. A harcok hevében az ország sérülékeny erdeit folyamatosan fosztogatták, fát használva fizetőeszközül a fegyverekért cserébe. A bútorgyártásban használt niangon (Tarrietia utilis) és a lovoa (Lovoa trichiliodes) kiváló minőségű fáját – köbméteréért akár 180 angol fontot is fizetnek -, fegyver és muníció beszerzéséért adták el.
A Helveta állítása szerint módszerük az egyetlen a világon, mely garantálni képes a fenntartható erdőgazdálkodást és a legális fakitermelést. Az éghajlatváltozás az erdővédelem és az erdőgazdálkodás jelentőségét kiemelkedővé teszi. A fa eredetének meghatározása rendkívül fontos (az olyan kereskedők részére, mint a B&Q and Habitat).
Nyugati társadalmakban az étvágy az etikailag indokolható forrásból származó áruk iránt – legyen az kávé vagy csokoládé – egyre nagyobb, s a kereskedők igyekeznek ezt kielégíteni. A Helveta libériai projektmanagere elmondta, hogy európai uniós szinten, de az Egyesült Királyság kormánya szintjén is, készül egy, az eddigitől eltérő rendelkezés és jogszabály tervezet, amely legális eredetű faanyag árusítására kényszeríti a kereskedőket. Más szavakkal, ha a kereskedő nem tudja bizonyítania fa származását, büntethető lesz.
A fák vonalkóddal jelölésének folyamata igencsak egyszerű. Minden egyes fa esetében saját azonosító számmal ellátott, 4 centiméternyi műanyag lapocskát ütnek a fatörzsbe. A jelölés csakis 40 cm átmérőjűnél nagyobb fáknál alkalmazható, az ennél vékonyabb fák védendők. A kilencven millió fából valójában egy millió körüli a véghasználati vágásra szánt fa.
Miután a fát kivágták, az előzővel azonos számot viselő, másik lapocskát ütnek bele a törzsbe.
A vonalkódos jelölés pontosan jelzi majd a fa állományon belüli helyét is, s végezetül erdőtérkép lesz belőle, nyilvántartva a fa faját, és a várható fatermés hozamot. Az adatokat Readingben (Anglia) lévő adatbázis tárolja.
Ha korábban bement valaki egy bútorkereskedésbe, és megkérdezte, honnan származik a megvásorolni szándékozott kerti bútor, azt meg tudták mondani a boltban, hogy példának okáért Bolíviából, de bizonyíték nem volt, legfejlebb azt lehetett megmondani hol egyenlítették ki a számlát.
A Helveta rendszerével ha valaki belép a cég honlapjára, begépeli a fa azonosító számát, megjelenik Libéria térképe, majd ráközelít arra tuskóra, ahonnan a fát kivágták. Az elgondolás szerint az ország haszálhatja ezt az információt, mikor természeti erőforrásait ajánlja a vevőknek a piacon.
A fák jelölésének folyamata bárhol, bármelyik országban időigényes folyamatnak bizonyulna. Fokozottan így van ez Libériában, ahol az infrastruktúra annyira leromlott állapotú, hogy az erdőkkig való eljutáshoz utakat kell építeni. Az iskolázottság szintje is rendkívül alacsony, az embereket még a legalapvetőbb feladatok elvégzésére is meg kell tanítani.
A kormány reményei szerint az első jelöléssel ellátott rönk még az év vége előtt elhagyja az országot.
Egyes természetvédők – fenntartható gazdálkodással együtt vagy anélkül – bírálják Libéria fakitermelésre vonatkozó terveit, mondván a széndioxid ellentételezéséhez meg kellene őrizni az esőerdőket. Az adóbevétel lehetőségén kívül a munkahelyteremtés a kormány legerősebb érve fakitermelés mellett. Becslések szerint az erdészeti ágazat 2012-ig közvetlenül tízezer embert, közvetve pedig további harminc-negyven ezret tudna foglalkoztatni.
Az USAid nevű szervezet, az Amerikai Fejlesztési Ügynökség, az ENSZ és a Világbank eddig már 20 millió dollárt fektetett be az ország erdészeti szektorába, hogy megakadályozza az illegális kitermelés visszatérését. Az erdemény, hogy egyetlen egy rönköt sem exportáltak Libériából a három évvel ezelőtt megszüntetett embargo óta.
Libéria bátran vállalja a fedadatot, hogy példát mutasson a térség erdeinek védelmében. A vonalkódos megoldás a legkifinomultabb szisztéma, olyan szintű átláthatóságot biztosít, ami egyébként – normál körülmények között – nem létezik, fogalmazott Peter Lowe, a Világbank erdészeti koordinátora.
Forrás: forrestpress.hu