Mamadou Tandja nigeri elnökkel, mint hangsúlyozta, a problémákat „jól, de gyorsan" kívánta rendezni. Niger jelenleg a francia atomerőművek uránium-szükségletének 40 százalékát biztosítja, 2012-ben már a felét, miután a francia Areva cég 1,2 milliárd eurós beruházással új bányát nyit. Így a kapcsolat jellemzésére alkalmazott „stratégiai partnerség" meghatározás pontos volt. A parti azonban nem volt előre lejátszva, miután Tandja elnök 2007 júliusában kiutasította Niameyből az Areva francia cég képviselőjét, mert azzal gyanúsította Párizst, hogy támogatást nyújt a tuaregek felkelésének. Sarkozynek azonban az Arevával szemben is fel kellett lépnie, miután a cég egyik képviselője nyilvánosan kijelentette, hogy az ő niameyi látogatása „a körút szimpla diplomáciai állomása." Valójában Nicolas Sarkozy, mint hangsúlyozta, személyes szerepet játszott azokban a tárgyalásokban, amelyek rábírták az Arevát arra, hogy 50 százalékkal magasabb árat fizessen az urániumért – írta a bresti lap kiküldött tudósítója.
Azon a címen, hogy szakít a régi típusú Francia Afrikával, a francia elnök szorosra fűzi a kapcsolatot mindazokkal, akikre szüksége van. Gabon és Kongo-Brazzaville, két hagyományos, partner igen jó pénzügyi feltételeket kapott. Akárcsak Niger, amely az afrikai országok többségéhez hasonlóan felpanaszolta, hogy a nyugatiak fosztogatják természeti kincseit. Közben Kína mindenütt terjeszkedik a földrészen és nagyon komoly versenytársává válik a francia cégeknek.
A francia államfő átvette az angolszászok üzleties stílusát. Hangsúlyozta, hogy elmúlt a szentimentalizmus ideje. A befektetett közpénznek gyümölcsöznie kell, mindkét félnek nyernie kell az üzleten.
Nicolas Sarkozy olyan nyílt hangot ütött meg partnereivel, amely radikálisan különbözött elődje, Jacques Chirac nyájas paternalizmusától. Az urániumtól eltekintve Chirac összes nigeri projektjét felülvizsgálták.
A Kongói Demokratikus Köztársaságban a francia elnök kijelentette, hogy Párizs kezdeményező szerepet játszik a Nagy Tavak térségében kialakult konfliktus (a tuszik és hutuk között, Ruanda bekapcsolódásával zajló polgárháború) rendezésében. Brazzaville-ben Sarkozy Sassou-Nguesso elnököt méltatta és arra szólította fel az ellenzéket, hogy ne legyen „maximalista". Sarkozy azt mondta, hogy kész nyilvánosságra hozni az afrikai országokkal Párizs által a múltban kötött, általa korábban bírált szerződéseket – feltéve, hogy a korabeli aláírók egyetértenek ezzel. Ez nem valószínű, mivel akkor kitűnne, hogy ezek az országok a francia katonai védőernyő érdekében készek voltak korlátozni a szuverenitásukat. Valójában azonban a garancia nem működött, mivel a szerződéseket nem alkalmazták a válsághelyzetekben, amikor ezek a rezsimek veszélybe kerültek.
Ma már Párizs egyszerű nézőként szemléli az államcsínyeket, illetve egyes afrikai államfők kísérleteit mandátumuknak az alkotmányos határidőn túli kiterjesztésére, ahogy azt a nigeri elnök teszi.
Forrás: www.letelegramme.com