A nagy indiai-izraeli melegedés
Az indiai kormány nemrég arról számolt be, hogy megkötötte az elmúlt évek egyik legnagyobb fegyvervásárlási egyezményét. A történetben a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy kivételesen nem az India „legnagyobb fegyverellátójának” tartott Oroszország volt az eladó, hanem Izrael. Az eset rávilágított arra, hogy az elmúlt időszakban fokozatosan javult India és Izrael kapcsolata, és Narendra Modi kormányzása alatt jelentős változásokon mehet keresztül a két ország viszonya.
Izrael keleti nyitása
India sokévnyi halogatás, tárgyalás és megbeszélés után úgy döntött, hogy 525 millió dollár (úgy 128 milliárd forint) értékben vesz fegyvereket Izraeltől. Azonban nem holmi elavult izraeli hadianyagokról van szó, hanem a legújabb rakétatechnológiáról: Új-Delhi 2015-től kezdve egészen 2020-ig Barak-1-es rakétát vásárol majd a közel-keleti országtól. Ez elsősorban az indiai haditengerészetet érinti, amely az utóbbi években komoly fejlődésen megy keresztül, és az indiai tisztek elmondása szerint jelentős hiány mutatkozik a hadihajókra szerelhető légvédelmi rakétákból.
Ám sokkal fontosabb és nagyobb jelentőséggel bír az, hogy India nyolcezer tankelhárító rakétát és háromszáz indítószerkezetet vásárol a Rafael vállalattól, ugyanattól a cégtől, amelyik jelenleg a Vaskupola tengeri változatát fejleszti. Ez azért fontos, mert korábban Washington szinte megállás nélkül próbálta „ráerőltetni” az indiai hadseregre az amerikai hadseregben rendszeresített Javelin-rakétákat. Azonban ebbe India nem ment bele, három okból sem.
Generációval előrébb
Egyrészt azért, mert az izraeli „Spike” rendszer sokkal jobb, mint a Javelin: nagyobb hatótávolságú, pontosabb és a páncélosok védelmi rendszerei nehezebben tudják „kicselezni”. De az sem elhangolható szempont, hogy a Spike végig követi a célpontot, automatikus korrigálja a rakétát.
Másodszor az indiai elutasítás mögött az áll, hogy az amerikai-indiai kapcsolatokban elindult egyfajta „olvadás” Narendra Modi beiktatása óta. A viszony ugyanakkor még mindig feszült a tavalyi diplomata botrány miatt. Hiába próbálta meg Chuck Hagel védelmi miniszter szeptember végén személyesen meggyőzni Narendra Modi indiai miniszterelnököt a Javelin-rakétákkal, nem ért el eredményt. Ez igaz a „másik oldalra” is: Izrael védelmi kapcsolatai a nyári gázai hadműveletek után meglehetősen feszültté váltak Washingtonnal és ezért, úgy tűnik, Izrael alternatívaként olyan ázsiai országokkal fűzi szorosabbra a katonai kapcsolatait, mint India, Japán és Kína.
Óvatos együttműködések
Végül pedig az elmúlt években egyre mélyülő izraeli-indiai kapcsolatok vezettek a fegyvervásárlási egyezmény megkötéséhez. Ez az egyezmény azért számít fontos lépcsőfoknak az indiai-izraeli viszony történetében, mert a két ország kapcsolata csak a hidegháború után vette kezdetét. Még Mahatma Gandhi is tiltakozott Izrael létrejötte ellen, Dzsaváharlál Nehru pedig egyenesen megvétózta Izrael felvételét az ENSZ-be. Később India Szovjetunió szövetségesének számított, és a Kreml minden szükséges fegyverrel ellátta a dél-ázsiai országot, miközben számos gazdasági egyezményt kötött vele. Ezért nem volt szüksége Indiának a Nyugatra és Izraelre. Mivel a szocialista blokk és a Szovjetunió felbomlott, Indiának új „ellátóra volt szüksége”, főleg azért, mert Kína rohamosan fejlődött és erősödött, miközben az indiai hadsereg által alkalmazott egykori szovjet technológia a második Öböl-háborúban (1991-ben) „leszerepelt” a nyugati haditechnológiával szemben.
Ezért India számára hirtelen fontossá vált a kapcsolat elmélyítése Izraellel. A legelső szektor természetesen a katonai volt, főleg a közös haditechnológiai fejlesztések. Például jelenleg Izrael a Barak 1 továbbfejlesztésén (Barak 8-on) dolgozik, mégpedig az indiai katonai vállalatokkal karöltve. Most India jelenti a legnagyobb vásárlóerőt az izraeli védelmi eszközökre, emellett az Indiában lévő katonai delegációk közül az izraeli a második legnagyobb az amerikai után. A 2013-as adatok szerint az elmúlt években 3,9 milliárd dollár értékben exportált fegyvereket a térségbe.
Természetesen a katonai oldalon kívül más területeken is akadnak példák az indiai-izraeli kooperációra. Izrael élen jár a művelésre alkalmatlan területek hasznosításában, ami nagyon jól jön Indiának, mivel ott a lakosság majdnem kétharmada a mezőgazdaságból él meg. Az informatikai területeken is rendkívül fontos az együttműködés. Az indiai IT-szakemberek számos izraeli vállalatnál dolgoznak, és ösztöndíjakat kapnak az egyetemeken, miközben India az izraeli technológiával építi meg a saját informatikai cégeit, és az izraeliek jelentős tőkét nyomnak az indiai K+F (kutatás és fejlesztés) szektorba. Az indiai-izraeli kooperáció „legmagasabb” szintje az űrkutatás: az izraeli műholdakat (főleg kémműholdakat) India területéről – indiai hordozórakétákon – lövik fel , miközben az indiai műholdak „mintaként” az izraelieket használják. Például az izraeli TecSAR-t, – amellyel megfigyelték az iráni atomerőműveket és egyéb létesítményeket – is India lőtte fel, és ez nem kis diplomáciai feszültséget okozott Új-Delhi és Teherán között.
Formálódó szövetség?
Azonban az izraeli és az indiai diplomácia mintha jelentősen le lenne maradva a magánszektorhoz és az üzleti világhoz képest. Hivatalosan csak 1992-ben vették fel egymással a kapcsolatot. Új-Delhi elkötelezett támogatója maradt Palesztina függetlenségének, a médiában és a társadalomban a mai napig „kemény antiglobalista” hangnem uralkodik, amelynek fő célpontjai Izrael és az Egyesült Államok, A korrupciós botrányok az indiai és izraeli vállalatok szerződései körül is komoly feszültségeket idéztek elő az indiai kormányban, és a szíriai válságban India határozottan Bassár al-Aszad mellé állt, és ellene volt – egyes elemzők szerint szinte már fenyegetőzve – egy esetleges katonai beavatkozásnak.
Ám Nareandra Modi megválasztásával mintha új „időszámítás” vette volna kezdetét az izraeli-indiai diplomáciai kapcsolatokban. India már évek óta a szélsőséges iszlamizmus elleni harc legjelentősebb képviselője, de – látva az Iszlám Állam terrorszervezet ámokfutását és al-Kaida indiai szubkontinensen történő terjeszkedését – Új-Delhi hajlandó szorosabb együttműködni más államokkal. India védelmi minisztere júliusban látogatott Izraelbe, ahol a mostani fegyvervásárlás részleteiről tárgyaltak. Szeptemberben Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök találkozott Modival, és szóba került az iszlám fundamentalizmus elleni harc is. A jövőben valószínűleg tovább folyik az indiai-izraeli kapcsolatok bővülése: Rajnath Szingh belügyminiszter éppen most van Izraelben, és találkozott Benjamin Netanjahuval is.