A buccai börtön: az Iszlám Állam szülőhelye

2009-ben, készülve az amerikai kivonulásra, egy márciusi napon az amerikai vezetés úgy döntött: bezárják a buccai tábort, mindenkit szabadon engednek a börtönből, hogy ezáltal ismét egyesüljenek az iraki családok. Habár a fogva tartottak között tényleg voltak ártatlanul letartóztatott emberek, akik csak rossz időben voltak rossz helyen, és néhányan valóban megtagadták korábbi radikális nézetüket és normális életet kezdtek élni, az iraki kormány aligha örült az amnesztiahullámnak.  Bagdad nem csak azt tartotta bajnak, hogy egy-két „kemény terrorista” is kikerülhet a börtönből, hanem az is, hogy sok, korábban semmiféle terrorista kapcsolatokkal nem rendelkező civil és katona vált fogékonnyá a radikális eszmékre, és lett  később terrorista.

Washington, pontosabban a Bush-adminisztráció ott követett el óriási hibát, hogy egy helyre zárta ezeket a katonákat – akik kezdetben szintén gyűlölték az iszlamistákat – a radikális terroristákkal. Csakhogy idővel a megszállókkal szemben érzett ellenszenv sokkal nagyobbá vált, mert az Egyesült Államok 2003 májusában szélnek eresztette  Szaddám egykori hadseregét, és lényegében bűnözőnek titulálta annak tagjait, miközben a Baasz Párt tisztviselőit is mind elbocsátotta. Ők viszont tökéletes helyismerettel rendelkeztek, és ők voltak a szekularizáció legjelentősebb képviselői is.  Ehhez aztán párosult a síitákkal szemben érzett gyűlölet, mivel mind az iraki hadsereg, mind a kormány kitette nem csak az előző rendszerben szolgáló embereket, hanem általában a szunnita kisebbséget.  Ezt a kétfajta gyűlöletet aztán a szélsőséges iszlamisták és prédikátorok kihasználták a börtönökben: alternatívát kínáltak a frusztrált és csalódott katonáknak. Térjenek meg, és álljanak be a terroristák közé,  akik segítenek bosszút állni nem csak az amerikaiakon, hanem az iszlám árulóin is. És olyan “tanítómesterek” voltak itt, mint Abu Bakr el-Bagdadi, a “titokzatos kalifa”, az Iszlám Állam nevű terrorista szervezet későbbi vezetője.

„Ezek az emberek nem ültek csendben a cellájukban, vagy ültettek virágokat és fákat a kertben” – nyilatkozta Mahmúd Abbász, a tábor igazgatója a Washington Postnak. Ő már 2009-ben arra figyelmeztetett, hogy az egykori foglyok többsége „nem fog békésen sétálgatni az utcákon, hanem ismét felveszi a harcot az amerikai hadsereg és az iraki kormány ellen”. A múlt héten az amerikai újság elismerte Abbász igazát, és rámutatott arra, hogy amíg a tábor működött, mintegy százezer fogoly fordult meg a gondosan őrzött barakkokban, s a kilencven százalékuk kaphatott “gyorstalpaló tanfolyamot terrorizmusból”. 

„Az őrök és a tisztek folyamatosan arról számoltak be, hogy ezek az emberek összejárnak, tervezgetnek, és embereket szervezgetnek be. Mivel mind az amerikaiak, mind a síiták durván bántak az egykori Baasz Párt tagjaival és a feloszlatott iraki hadsereg katonáival, sokukat nem volt nehéz meggyőzni arról, hogy miért csatlakozzanak hozzájuk. Tudok olyanról, aki kőkemény ateista és szekularizációt hirdető politikus volt, de a börtönben al-Bagdadi embereinek nyomására felvette a vahabizmust és a szolgájuk lett” – meséli az egykori igazgató.

A hivatalos adatok szerint, melyeket később Abbász is megerősített, Abu Bakr al-Bagdadi öt évet töltött odabent a börtönben, és ott szerzett “ideológiai képzést”. Azonban nem ő volt az egyetlen. Egy nemzetközi terrorizmuskutató központ (Soufan Group) elemzésében rámutat arra, hogy a Daesh (ez az Iszlám Állam terrorszervezet rövidítése a Közel-Keleten) vezető parancsnokai közül legalább kilencen a táborban sínylődtek, és itt „kerültek kapcsolatba egymással”. Abu Muszlim al-Turkmani (a „kalifátus” második embere, aki korábban az iraki hadseregben szolgált és hírszerző tiszt volt), Hadzsi Bakr (ő volt a szíriai szárny főparancsnoka, de Észak-Szíriában életét vesztette), Abu Kászim (a külföldi dzsihadisták irányításáért felelős parancsnok) mind a buccai börtön “vendégszeretetét” élvezte, és itt dönthették el, hogy egy új terrorista csoportot hoznak létre, teljesen más “játékszabályokkal”. „A bebörtönzésük előtt al-Bagdadi és belső köre csak Amerika-ellenes terroristák voltak, a börtönben töltött idő alatt váltak ennyire szélsőséges dzsihadistákká, akik áruló és eretnek muszlimokat is irtanak, még a mérsékeltnek tartott szunnitáknak sem kegyelmeznek” – írta le a New York Times egyik cikkében Andrew Thompson katonai veterán. Az írásában kitért arra, hogy Buccában valóságos „terroristaegyetem” működött, ahol „radikálisok és a szélsőséges vallástudósok voltak a professzorok, a fogvatartottak a hallgatók, és az őrök a gondnokok”.

Az egykori börtönőrök közül többen is emlékeznek a „titokzatos kalifára”. Az amerikai James Skylar Gerrond, aki  2006-2007-ben felügyelte a foglyokat, szintén felismerte al-Bagdadit, amikor júliusban a fényképe feltűnt minden, Iszlám Állammal kapcsolatos cikkben. „Sok amerikai és iraki társammal együtt úgy láttuk, hogy a Bucca-tábor inkább terroristaképző, mintsem gyógyító” – írta ki a Twitterre, s még hozzátette: sajnos, az ő figyelmeztetését sem vették komolyan Washingtonban.

„Nem beszéltek róla, de a börtönön belül is működött egy bíróság, amelyben a radikálisok mondtak ítéletet. Ez volt a saját saría bíróságuk, ahol iszlámellenes cselekedetekért szabtak ki büntetéseket. Tehát nem elég, hogy egy szerencsétlen irakit alaptalan vádakkal a börtönbe küldtek, de ráadásul ott is bíróság elé került azért, ha nyugatiasan viselkedett vagy öltözködött ” – panaszolta az egyik börtönőr.

Összegezve: az egykori Baasz-Párt alá tartozó, de feloszlatott milíciák,a hadsereg és a terroristák „szentségtelen szövetségét” a buccai börtönben kötötték meg. Az egykori katonák adták a katonai kiképzést, a fegyverhasználat oktatását, és a volt hírszerzők tanították meg a foglyokat a pszichológiai hadviselésre. Ezenfelül a börtön bezárása után ők mutatták meg a terroristáknak azokat a titkos fegyverraktárakat, amelyeket még Szaddám rejtett el a 2003-as invázió előtt, és az amerikaiak sem találták meg őket. Ezzel párhuzamosan néhány egykori hírszerzési tagnak tudomása volt olyan amerikai raktárakról is, amelyekről még a bagdadi kormánynak sem volt semmiféle sejtése. Ezeket valami miatt Washington hátrahagyta a kivonulás után. Így került jó pár amerikai kézifegyver és robbanószer a „kalifátus” harcosainak kezébe, még Moszul elfoglalása előtt.

A kép forrása: Europress/AFP