A történetet a Daily Beast meséli el Grúziából, a csecsen határ közeléből. Onnét, ahonnét sokan mentek Szíriába, hogy csatlakozzanak az Iszlám Államhoz: a Pankiszi völgyből.
A 12 kilométer hosszú Pankiszi völgy még a hírhedt Kaukázusban is rossz hírű: törvényen kívül álló fegyver-és drogcsempész-folyosó, és innét jutnak be a dzsihádisták is Csecsenföldre. Annak a kevés helynek az egyike, ahol még mindig hallatszik a falvak fölött a melankolikus, muszlim imára hívó szó. Ma Pankiszi, úgy tűnik, közelebb fekszik Szíriához, mint Grúziához, ahova egyébként tartozik.
A fiatalok között a szunnita wahabizmus radikális változata váltotta fel a többségi kisztek hagyományos, mérsékelt szufi iszlámját. A munkanélküliség elsöprő, és sokan a kiábrándult fiatal grúz dzsihádisták közül nyugatra indulnak, Szíriába a szomszédos Törökországon keresztül. Az Iszlám Állam legendás grúz parancsnokának, Abu Omar al-Sisáninak a példája inspirálja őket: ő is ezt az utat tette meg alig néhány évvel ezelőtt.
Történetek és pletykák keringenek hatalmas villájáról, hűbérbirtokáról és privát háremjéről, 40 testőréről, páncélozott terepjáró-flottájáról, és legújabban gyönyörűséges és szenvedélyes csecsen feleségéről. Hírhedt földijük a fiatal pankiszieknek már legendává vált: félig az iszlám kalifátus Sztálinjává (ő is grúz volt), félig valami rocksztár-szerűséggé. De édesapja szerint Abu Omar al-Sisani csak káprázat: valójában a bátyja van ott az Iszlám Állam veztői között.
Abu Omar al-Sisani Tarkánként nőtt fel. Apja, Timur őszülő, különc, olvasott keresztény, keserű öniróniával. Ő meséli el a fiai történetét a Daily Beast-nek egy csaknem bizarr interjúban, abban a kicsi, szürke birkáni házban, ahol azok felnőttek.
“Olyan vagyok, mint egy csavargó” – mondja az öregedő férfi. “A fiam az egyike az Iszlám Kalifátus alapítóinak, én meg itt vagyok, belehalok a szegénységbe. Nézd! Nézd csak, hol élek!” Timur azt állítja: a fia meghívta őt Szíriába. “Azt mondta: Apa, gyere velem. Úgy élsz majd, mint a Paradicsomban. Azt válaszoltam, tartsd meg a Paradicsomodat magadnak. Én inkább itthon maradok.”
A fiú szent harcosként szerzett hírneve ellenére az apja nem találja őt különösebben vallásosnak. Az édesanyja muszlim, de őt nem nagyon érdekelte a hit. Az öreg azt állítja, hogy mielőtt börtönbe csukták, Tarkán egyáltalán nem volt hívő. Sőt. “A fanatikus iszlám veszélyeire figyelmeztette a bátyjait, különösen Tamazt, aki Csecsenföldön harcolt. Maradjatok grúzok – mondta. Háborúban vesztek részt, harcolhattok ott, de ne szedjétek fel a hitüket. És most nézzük csak, mi történt! Látjátok, mennyire meg tud változni egy ember?”
Mint a világ legbrutálisabb diktátorai, katonai vezetői, önkényurai és dzsihádistái közül oly sokat, Tarkánt is a legjobbak képezték ki: az Egyesült Államok kormánya. Apja és régi kollégái szerint egy elit Specnaz katonai hírszerző alakulatnak dolgozott, legalábbis addig, amíg tébécés nem lett. Aztán ugyanez az egység gyanúba fogta, és illegális fegyvertartásért 2010-ben börtönbe juttatta.
Tarkán apja azt állítja, hogy a fia a belügyminisztérium KUD vagy Kudi részlegének dolgozott, ez a belső hírszerző és különleges műveleti szolgálat Grúziában: a hivatalos neve Alkotmányos Biztonsági Osztály. Az ügynökség hírhedt volt a brutalitásáról. Amikor megkérdezzük, igaz-e, hogy Tarkánt az Egyesült Államok képezte ki, Timur azt mondja: “Persze. Akkoriban ők tanították az összes grúz fegyverest… A fiam csak 19 éves volt, amikor bevonult… A KUDI, ahol dolgozott, hírszerző és felderítő egység volt.”
Az amerikai kormány több mint egy évtizedig nyíltan képezte és pénzelte a grúz csapatokat. A múlt hónapban, amikor a védelmi miniszter, Chuck Hagel Grúziába látogatott, felkereste az amerikai haditengerészeket is Tbiliszi mellett, a Krtsanisi Nemzeti Kiképző Központban: ott még ma is folytatják a kiképzést.
A Daily Beast értesülése szerint a fiatal, borotvált Tarkán 2006-ban lépett be az amerikaiak által alapított grúz hadseregbe. Gyorsan haladt előre a ranglétrán. Az akkor létrehozott Specnaz hírszerő egységbe sorozták be, és felderítéseken vett részt az orosz tankegységek ellen a 2008-as orosz-grúz háborúban. Levan Amiridze, Tarkán barátja és egykori bajtársa, akivel később együtt ültek börtönben, megerősíti, hogy a “titkosszolgálatok” tisztjeit a védelmi minisztériumnál rendszeresen tanították amerikai és brit kiképzők. Így aztán nem nagyon fér kétség ahhoz, hogy az Iszlám Állam Pankiszból érkezett parancsnokát vagy az amerikaiak képezték ki, vagy azok, akiket az amerikaiak képeztek ki.
Ennek ellenére Tarkán édesapja nem lát nagy katonai stratégát a legkisebb fiában. Szerinte inkább áldozat.
“Tarkán 27 éves, már nem gyerek! Tamaz, a bátyja a tanára. Tamaz tönkretett mindent, amim volt” – mondja. “Tamaz minden, ő a főszereplő. Tarkán semmi. Tamaz volt az, aki Groznijba ment harcolni a 90-es években és az elmúlt évtized elején, az oroszellenes felkelés idején. Ő vitte az egész családot Szíriába is. Együtt vannak. Tamaz a mentora. Élve jött vissza a nagy grozniji háborúból. De Szíriában nem mutatkozik.”
Vagyis elképzelhető, hogy a feltűnő, vörös szakállas dzsihádista, Tarkán, vagy ahogy most hívják, Abu Omar, a földkerekség egyik leginkább keresett terroristája csak a nevét adja: a szíriai és iraki hadműveletek kidolgozása mögött nem is ő áll, hanem a bátyja.
Ha így van, akkor az megmagyarázza, hogy a többi ISIS parancsnoktól eltérően Tarkán miért engedi magát ilyen sokszor fotózni. Azt az illúziót keltik, hogy ő a “kígyó feje”, miközben az ISIS szíriai műveleteinek igazi kidolgozója, Tamaz Batirasvili az árnyékban marad.
A két testvérnek hasonlóak a vonásai, egyforma az orruk, ugyanolyan vörös a szakálluk, de Tamaz nem hord katonai ruhát. Egyszerűen öltözik, hoszzú ruhában jár, sállal a fején. Két nagyon különböző szerepet játszanak, de egy pankiszi ismerősük szerint “azonnal felismerhető, hogy testvérek”. A taktika kiválóan illeszkedik az illúzió és a terror borzalmas játékába, ami annyira szükséges az önhatalmúlag kikiáltott kalifátus titokzatosságához és hódításaihoz.
Tamaz fontossága nem csak egy öregember képzeletének játéka lehet. Az idősebb testvér katonai bátorságát és jelentőségét megerősíti egy egykori grúz katonatiszt is, aki csak név nélkül volt hajlandó nyilatkozni.
Sok profi és tapasztalt ember dolgozott együtt a grúz kémügynökséggel Pankisziből. “Tarkán volt az egyetlen kezdő. Csak azért soroztuk be, mert a bátyja, Tamaz érdekelt bennünket, meg az ő barátai. Ők “valódi farkasok”, tapasztalt katonák voltak, a csecsen háborúk veteránjai.” A grúziai terrorelhárító központ állítólag több pankiszi dzsihádistát is harcba küldött Moszkva ellen, de ezt a kormány mindmáig tagadja.
De amikor Tarkán tébécés lett, és kitessékelték a szolgálattól, a kormánytól sem nyugdíjat, sem orvosi segítséget nem kapott. Egyre dühösebb lett, aztán a kormány utánanyúlt, illegális fegyvertartással vádolta meg, akárcsak évekkel korábban a bátyját, és börtönbe vetette.
“Nem tudom, hogy tényleg benne volt-e a fegyvercsempészetben, de a legtöbb barátja, azok is, akiket vele együtt tartóztattak le, valószínűleg igen” – mondja a fenti tiszt. “Néhányan közülük kábítószerfüggők is voltak. Tarkánról azt hittük, hogy ő a díler, ő hozza össze a pankiszi embereket a fegyvercsempészekkel.”
A történetet hétfőn folytatjuk. Itt.