Az Egyesült Államokon kívül Nagy-Britannia is bombázta az Iszlám Állam nevű terrorista csoport állásait Szíriában. A brit parlament szeptember 26-án tartott rendkívüli ülésén adta nagy többséggel hozzájárulását Nagy-Britannia bekapcsolódásához az amerikai vezetéssel folyó légi hadműveletekbe. A célpontokat legtöbbször a felderítő gépek és a műholdképek alapján mérték be a brit légierő vadászbombázói, viszont ez néha azzal járt, hogy nem voltak pontos találatok és például a mozgójárművek esetében – a dzsihadisták konvojai – már rég elhagyták azokat a pozíciókat, ahol legelőször a felderítés bemérte őket. Ám egy ismert katonai honlap – a Speciel-ops.org – , ami alapvetően a speciális katonai egységek szócsöve, felvetette egy keddi cikkében, hogy két hete jelentős változás állt be a bombázások pontosságában. Ez azonban szerintük csak egyféleképpen lehetséges: lézeres „megfestéssel”.
Az amerikai és brit különleges egységek által alkalmazott célmegjelölő berendezésekkel – például AN/PED-1-el, vagyis ismertebb megnevezésén a SOFLAM-mal – ugyanis bemérhetőek és pontosan követhetőek a célpontok. A legnagyobb előnye, hogy gyakorlatilag „real-time”-ban (valós időben) közvetít, tehát egy precíziós bomba ledobása vagy egy cirkálórakéta (pl. Tomahawk) kilövése után csak percek telnek el a becsapódásig, ami jelentősen megnöveli a támadások hatékonyságát és pontosságát. Ezek ellen manapság már általánosan érzékelőkkel látják el a harcjárműveket, amelyek figyelmeztetik a személyzetet, ha egy bizonyos frekvenciatartományú sugár méri őket. Habár a „kalifátusnak” vannak páncélosai, de ilyen fejlett érzékelőkkel aligha rendelkeznek – vagy ha igen akkor kétséges, hogy azt használni is tudják – így szinte mindegyik „bemérést” biztos találat követi.
Igen ám, de az ilyen célmegjelölő berendezéseket csak a terepen lehet alkalmazni, mivel a SOFLAM-ot rögzíteni kell a célpontól nem messze, de azért a kezelőszemélyzet számára még biztos távolságból. Ehhez azonban szakképzett katonák szükségesek, akik követni tudják a célt és összehangolni a támadást a légierővel. És a kurdok, bár kiváló harcosok, ilyen magas szintű képzéssel nem rendelkezhetnek. Tehát ebből következik, hogy minden jel szerint az amerikai és a brit különleges egységesek, mint a Delta Force vagy SAS, a terepen voltak és koordinálták a támadást.
Az oldal konkrét esetekkel is bizonyítja, hogy a SAS egységei a helyszínen festették meg a célpontokat. Két hete a brit különleges egységek irányították azokat az amerikai vadászbombázókat, amelyek 200 kilogrammnyi bombát dobtak a dzsihadisták állásaira. Egy másik esetben pedig egy hosszabb “kalifátusi” konvojt ért támadás, amely az észak-szíriai völgyeken haladt keresztül, miközben az SAS katonák a környező domboldalakon rejtőztek el. A támadás „valós idejű” koordinálását és célmegjelölési módszer alkalmazását bizonyítja, hogy egy-két találat után a konvoj kettészakadt, mivel egy része visszafordult, ám ez sem mentette meg őket a biztos megsemmisüléstől: az összes járművet levadászták.
A Special-ops által kérdezett források szerint „ a brit SAS bemutatót tartott a tudásából”; „százak életét mentette meg Kobáneban”; valamint “az amerikai pilóták is hálásak a támogatásért és pontos találatokért”. Ugyanezek a források beszámoltak arról, hogy a brit SAS nincs egyedül: az amerikai Delta Force szintén részt vesz az ilyen hadműveletekben, de azt hozzátették, hogy ők inkább Észak-Irakban, mintsem Szíriában tevékenykednek. Továbbá konkrét szárazföldi brit katonai szerepvállalása mellett szól az is, hogy az észak-iraki kurd vezetés által felajánlott kétszáz kurd pesmerga harcos, akiket Kobáne védelmére küldenek, a brit SAS specialistái képezték ki őket a tüzérségi támogatást kérésére és a közelharci fortélyokra.