Az iráni egészségügyi minisztérium legutóbbi jelentése szerint évenként körülbelül 25 000 iráni vár valamilyen szervre, és közülük naponta akár tízen is meghalhatnak azért, mert nem kapják azt meg időben. Teherán számos programot indított az ország kórházaiban, de még az iskolákban is, amelyekben „felkészítik a leendő szervdonorokat” a műtétekre. Az iszlám köztársaságban nagy felháborodást váltott ki az a törvénytervezet, hogy a jogosítvány megszerzéséhez a leendő sofőrnek „nyilatkoznia kell egészségi állapotáról”, és könnyebben kapja meg az engedélyt, ha előre felajánlja a szerveit arra az esetre, ha balesetben leállna az agyműködése.
A kormány szeptember 21-én megtiltotta, hogy transzplantációs műtéteket végezzenek külföldi állampolgárokon. Sőt, ilyen műtéteket nem lehet végrehajtani oktatókórházakban sem. Ahol pedig mégis, ott csak olyan sebészek láthatnak hozzá a szervátültetéshez, akiknek több mint tízéves tapasztalat van a hátuk mögött.
„ Sokáig egy magánkórházban praktizáltam. Bizony többször előfordult, hogy külföldiek jöttek hozzánk, mert mi „olcsóbban” hajtunk végre egy ilyen műtétet, mint Nyugaton. Ez egy modern, jól felszerelt és kiváló kórház, amely a legtöbb iráninak megfizethetetlen, de a külföldieknek aprópénz” – nyilatkozta egy iráni vesespecialista az al-Monitor magazinnak. Hozzátette még, hogy már nem dolgozik a magánkórháznak, mert az iráni hatóságok csak a közkórházaknak engedélyezik a transzplantációt. Ezzel lényegében véget ért egy évek óta tartó vita a kétfajta intézmény között.
A „szervviták” részét képzik a mai iráni társadalomban folyó változásoknak is, és egyik legnagyobb ütközési pontot jelentik a mérsékeltek és a konzervatívok között. A reformerek azt vetik a kormány szemére, hogy „nem foglalkozik nagyon az irániak egészségügyi szükségleteivel és nem hajlandó a nyugati orvosi műszereket gyártó vállalatokkal együttműködni“. A vallásos réteg ezzel szemben „hitvitát” csinált az ügyből: a síita vallástudósok szerint ugyanis a transzplantációs műtéteket „igencsak problémás összehangolni az iszlámmal”.
Noha 2000-ben az iráni parlament engedélyezte, hogy a rászoruló beteg akár egy agyhalott páciens szerveit is megkaphatja, de például a mai napig tilos férfi szerveket nőkbe ültetni és fordítva. Ezenfelül az is tilos, hogy egy muszlim nem muszlimtól nem kapjon szerveket, sőt egyes szélsőséges síita klerikusok még a szunniták és a síiták közötti transzplantációs műtéteket is megtiltanák. Egy iráni orvos megjegyezte az al-Monitornak, hogy ennek hátterében elsősorban nem a vallási felekezetek közötti ellentét áll: a régió országai közül a legtöbben Szaúd-Arábiából mennek Iránba, és fizetnek tetemes kenőpénzt azért, hogy az ottani állampolgárok helyett inkább ők kerüljenek a műtőkbe. Sok szaúdi betegnek ugyanis a transzplantációt megtiltja a helyi vahabita vallástudós vagy prédikátor.
Hivatalosan 1,4 millió szervdonort tartanak számon Iránban, de a legnagyobb gondot az jelenti, hogy legtöbbször a donor hozzátartozói nem járulnak hozzá a műtéthez. Sok család a muszlim hagyományoknak megfelelően 24 órán belül temeti el a halottat, és mivel ez néha a kórháztól 300-500 kilométerre történik, gyorsan elviszik az esetleges donort. Emiatt hiába magas a donorszám a perzsa országban, évenként mégis csak 665 agyhalottból, vagy haldoklóból veszik ki a szükséges szerveket. Más országoknál 2500-5000-ből. Sőt, az sem ritka, hogy a vidéki iráni kórházakban gyakorlatilag azonnal „lekapcsolják” az agyhalottakat, mivel más betegeknek is kell a hely, vagy nincs megfelelő berendezés vegetatív állapotban tartani a potenciális donort.