Minden azzal kezdődött, hogy tegnap Rijád nyilvánosan is bírálni kezdte Teheránt, amiért „teljesen destabilizálja a régiót”. Szaúd al-Feiszál szaúdi külügyminiszter hétfőn a szaúdi Dzsiddában éppen német kollégájával, Frank-Walter Steinmeierrel folytatott megbeszélést. A fő téma az Iszlám Állam nevű terrorista szervezet volt. Steinmeier a közös sajtóértekezleten kijelentette, hogy a „kalifátus” nemcsak Irak és Szíria, hanem az egész világ számára fenyegetést jelent, s abban egyetértés van Berlin és Rijád között, hogy „le kell számolni” a terroristákkal. A német külügyminiszter megdicsérte Szaúd-Arábiát és a muszlim elöljárókat, hogy egyértelművé tették: a dzsihádisták nem hivatkozhatnak sem a Koránra, sem az iszlámra.
A szaúdi diplomácia irányítója azonban nem a “kalifátusról” beszélt a sajtótájékoztatón. “Ha Irán a megoldás része akar lenni Szíriában, ki kell vonnia onnan a fegyveres erőit” – mondta, hozzátéve, hogy szerinte „minden régióbeli probléma forrása Teherán”. A külügyminiszter úgy látja, hogy az iráni erők „megszállóként” viselkednek Szíriában, és egy olyan államfő hatalmát tartják fenn, aki már rég megbukott és teljesen illegitim. Ezen felül a libanoni fegyveres szervezetet, vagyis a Hezbollahot is bírálta, Iránnal együtt azt tette felelőssé az iraki és a jemeni állapotokért.
Ma már Huszein Amir-Abdollahian iráni külügyminiszter-helyettes nyíltan el is ítélte a szaúdi kijelentéseket. “Az Iráni Iszlám Köztársaság a régió országai közül a legfontosabb szereplője a terrorizmus elleni küzdelemnek. Irán a nemzetközi jogszabályok keretében segít az iraki és szíriai népnek a terrorizmus elleni harcban” – nyilatkozta az iráni televíziónak, majd még hozzátette: “Azt tanácsoljuk Szaúd-Arábiának, hogy inkább a régió ellenségeinek összeesküvéseire figyeljen, és játsszon pozitív szerepet.”
Teherán a jemeni és az iraki válságokat „belügyi történéseknek” titulálta, amelyekhez Szaúd-Arábiának semmi köze nincsen, főleg „mivel egyrészt Rijád külpolitikája vezetett oda, hogy ilyen krízisek alakultak ki”. Amir-Abdollahian felhozta Bahrein esetét is, vagyis hogy a Perzsa-öböl menti monarchiát három éve a GCC (Öbölmenti Együttműködési Tanács) egységei tartják megszállás alatt. A síita többségű lakosság 2011-ben tüntetéseket tartott, melyek a célja a szunnita dinasztia bukása volt. Azonban Szaúd-Arábia és a többi monarchia beleavatkozott az eseményekbe, és rendőri-katonai erőkkel megszállták az országot, mivel nem szerették volna, hogy egy síita állam jöjjön létre a szomszédságukban.
A diplomáciai adok-kapok három héttel azután vette kezdetét, hogy az iráni és a szaúdi külügyminiszter New Yorkban találkoztak egymással és megállapodtak arról, hogy „elkerülik a múlt hibáit” és együttműködnek az Iszlám Állam elleni harcban. Akkor még Mohamed Dzsavad Zarif, az iráni diplomácia vezetője arról biztosította az újságírókat, hogy “új fejezet nyílt a két ország kapcsolatában”, miközben Szaúd al-Fejszál herceg “értékes lehetőségnek” nevezte a találkozót, és azt hangsúlyozta, hogy a két befolyásos ország együttműködése elengedhetetlen a közel-keleti béke megteremtéséhez.
Közel-keleti elemzők és szakértők figyelemre méltónak tartják, hogy Hasszán Roháni mérsékelt iráni elnök beiktatása óta most először került sor ilyen magas szintű találkozóra. A megállapodást viszont törékenynek látják, úgy vélik, hogy azt a régióban zajló folyamatok könnyen szétszaggathatják.