A tizenegy éves Mohammed al-Mir 1400 pontot ért el az 1500-ból a Fiatal Fejszámolók Világbajnokság junior kategóriájában, a németországi Drezda városában. Ezen a versenyen a világ minden tájáról 55 fejszámoló vett részt (ő volt az egyetlen arab) és al-Mir legalább 300 ponttal előzte meg a második helyen végző indiai versenyzőt.
„ A végső, két órás teszten minden kérdésre tudtam válaszolni. Nagyon jó érzés és kiváló kihívás volt.” – nyilatkozta a Daily Starnak a libanoni-kanadai állampolgárságú al-Mir, miután ezen a héten visszatért Libanonba. Habár csak kanadai útlevéllel tudott kimenni rendezvényre, de ott libanoninak vallotta magát. A hazatérte után a családtagok és a barátok egy óriási ünnepséget rendeztek az észak-libanoni Tripoli közelében lévő faluban.
Ez nem az első eset volt, hogy Mir részt vett ilyen „agyi tornán”. 2012-ben élete első versenyén, egy libanoni bajnokságon az első helyen végzett. 2013-ban kijutott Japánba, ahol részt vett egy fejszámolós „edzőtáborban”.
Mivel Tripoli Libanon egyik legveszélyesebb környéke, ahol a szíriai válság– a helyi szunnita és síita rendszeresen kiújuló összecsapásai miatt – szinte állandóan érezteti a hatását, ezért magántanárokon keresztül készült fel a versenyekre és gyakran a családtagok és rokonok vigyáztak rá, sőt szinte testőrként követték őt, nehogy bármi baja legyen.
„Fiam esete tökéletes példa arra, hogy semmi sem lehetetlen. A saját korosztályában ő az első a világon, aki ilyen sikert ért el.” – jelentette ki Nazi, a libanoni édesapa. Az édesanya pedig a felkészülés „gyötrelmeiről” beszélt az újságnak. „Nem kaptunk semmiféle állami támogatást, mindent mi finanszíroztunk. Nem akarjuk hibáztatni sem Bejrút, sem pedig Tripoli vezetését, mivel tudjuk, hogy nem vagyunk gazdag ország és nagyon sok problémával szembesülünk mostanában.” – mondta az édesanya, aki azonban hozzátette, hogy fia jelentős hátránnyal indult. A „legszomorúbb az volt, hogy egyetlen külföldi támogató figyelmét sem keltettük fel, miközben a versenytársai a Youtube-on és a Facebookon reklámozták magukat”.
„A szüleim, az al-Azm akadémia és a barátaim támogatása nélkül nem győztem volna.” – nyilatkozta a fiatal zseni, aki hozzátette, hogy komoly példaképpé válhat a Tripoliban élő gyerekek számára is, mivel megmutatná, hogy van más lehetőség a folyamatos háborúskodáson kívül, s a tanulás és a tudomány is járható út.