1. A fáraók többnyire túlsúlyosak voltak. Jóllehet izmosnak és jó felépítésűnek ábrázolták őket, az ókori Egyiptom uralkodói nem egészen ilyenek voltak. A kutatók szerint inkább meglehetősen molettek. Az étrendjükben gyakran szerepelt a kenyér, a méz, a bor és a sör, vagyis sok cukrot és szénhidrátot fogyasztottak. Sok múmia tanúskodik arról, hogy többnyire súlyproblémákkal küszködtek, néhányan még cukorbetegséggel is. Hatsepszut, a Krisztus előtt 15. században uralkodó fáraónő a történészek szerint korántsem volt olyan légies és törékeny, mint amilyennek hiszik, és amilyennek a szarkofágja mutatja. Sőt, meglehetősen molett volt, és még kopaszodott is.
2. A nők és a férfiak egyaránt sminket viseltek. Az ősi egyiptomiaknál mindkét nem képviselői festették magukat: egyrészt mert a hiúság olyan régi, mint maga a civilizáció, másrészt mert azt hitték, hogy ezzel Ré és Hórusz istenek védelmét is elnyerik. Kozmetikumaikhoz megőrölt ércekből, így malachitból vagy ólomszulfidból vették az alapanyagot, egyfajta szempillafestéket készítettek belőlük. Ezt aztán fából, csontból vagy elefántcsontból készült eszközökkel vitték fel a szemük környékére. A nők az arcukat is bekenték piros festékkel, és hennával ékítették a kezüket meg a körmüket. Mindkét nem tagjai viseltek parfümöt, amit olajból, mirrhából, fahéjból állítottak elő. Hittek abban, hogy a sminknek varázslatos gyógyító ereje van. És nem is tévedtek nagyot. A kutatók bebizonyították, hogy az ólom-alapú kozmetikumok valóban segítettek megelőzni a szembetegségeket a Nílus mentén.
3. Az ókori Egyiptomban imádták a táblajátékokat. A hosszú, Nílusnál töltött munkanap után gyakran lazítottak társasjátékokkal. Többféle táblajátékot játszottak, így a mehent vagy a “kutyák és sakálok” nevűt. De a legnépszerűbb valószínűleg a “szenet” volt. Ezt már több mint 5 ezer évvel ezelőtt is ismerték, és egy hosszú táblán játszották, amelyre 30 négyzetet festettek fel. Minden játékosnak adott bábukészlete volt, ennek darabjait mozgatták előre kockadobás függvényében. A történészek még vitáznak azon, hogy mik voltak a szabályok, de az biztos, hogy nagyon szerették a fáraókorban ezt a játékot. Falfestmények bizonyítják, hogy Nefertiti királyné is játszotta, és több fáraó, köztük Tutanhamon maga mellé is temettette a készletét.
4. A nőknek széleskörű jogaik és szabadságaik voltak. Jóllehet nem voltak egyenrangúak a férfiakkal, az egyiptomi nők meglehetős függetlenséget élveztek, jogilag és pénzügyileg is. Vásárolhattak és adhattak el tulajdont, tagjai voltak a bíróságoknak, végrendelkeztek és jogi szerződéseket is kötöttek. Az egyiptomi nők többnyire nem dolgoztak a házon kívül, de ha mégis, akkor a férfiakéval azonos bért kaptak. Az ókori Görögország asszonyaitól eltérően nem voltak a férjek tulajdonai, jogukban állt elválni és újraházasodni. Az egyiptomi párok még házassági szerződést is kötöttek, abban felsorolták mindazt a tulajdont és vagyont, amit a nő vitt a házasságba, és biztosították, hogy válás esetén mindezt vissza is kapjon mindent.
5. A piramisokat nem rabszolgák építették. A piramisépítők élete korántsem volt könnyű: a csontvázaik többnyire izületi gyulladás vagy más kór nyomait mutatják, de bizonyítékok vannak arra, hogy a hatalmas síremlékeket nem rabszolgák, hanem fizetett munkások húzták fel. Akik közt ügyes iparosok és segédmunkások egyaránt voltak. Néhányuk pedig kifejezetten büszke volt arra, amit csinált, ezt bizonyítják a piramisok közelében fellelt graffitik. Ezek arról is tanúskodnak, hogy néha vicces neveket adtak a “brigádjaiknak”, mint például “Menkaure iszákosai” vagy “Khufu barátai”. Az ötlet, hogy korbáccsal hajtott rabszolgák emelhették a piramisokat, először Hérodotosz görög történetírónál tűnt fel a Krisztus előtti 5. században, de a történészek zöme mára már leszámolt ezzel a teóriával, mítosznak tartja. Jóllehet az ősi egyiptomiaknak nem volt kedvük ellen a rabszolgatartás, többnyire háziszolgaként vagy földművesként használták az ilyen munkaerőt.
A második részt itt találják.