„Ennél jobb terrorista propaganda videó aligha van a piacon. Ez konkrétan az angolul beszélő, a nyugati civilizációban született, de nem integrálódott szélsőséges elemeknek szól, akik többet szeretnének tenni az általuk (félre)értelmezett dizsihádért.” – röviden így foglalta össze az amerikai hírszerzés terrorizmussal foglalkozó osztálya a „ kalifátus” legújabb alkotását. A videó levetítése előtt fontos, hogy néhány mondatban kitérjünk a filmben látott legfontosabb dolgokra és érdekességre.
Hihetetlenül jól alkalmazzák a lassítást és egyéb filmes megoldásokat. Gyakran illesztenek bele saját készítésű robbanásokat és egyéb effektusokat. De ami a legfurcsább volt, hogy még a haldokló – és egyfajta hősies halálnak beállító – dzsihadisták esetében is „utófeldolgozást” csináltak, hogy jobban „átjöjjön az illető mártírossága”. Ezért nem ritka a mosolygó és üdvözölt képet vágó halott terrorista, ahol még arra is figyeltek, hogy a fény is a megfelelő hangulatot sugározzon.
Külön meg kell jegyezni, hogy a film készítői külön figyeltek és ügyeltek arra, hogy a propaganda videóban lévő karakter „háttértörténetet” kapjanak, bemutatják miként kerültek kapcsolatba a terrorszervezettel, hogyan „fejlődtek” és harcoltak. Külön kezelik az öngyilkos merénylőket, akik „a leghatalmasabb fegyvert jelentik a soraikban”, ezért másfajta „tisztelet” övezi őket a harcosok között.
A harcok egyszerűsége. Szinte az egész videó alatt süt az az érzés, hogy a harcban nincs szükség bonyolult dolgokra, sőt szerintünk még kiképzésre sem, mert a „hit és a fanatikusság” minden akadályt legyőz. Ezért igazából sohasem vonulnak vissza a túlerő elől, nem végeznek átcsoportosításokat. Ezzel azt sugalják, hogy mindenben kövessék a feljebbvalóik parancsát, és a feladat még egy általános iskolát el nem elvégző harcos, vagy egy gyerek számára is egyértelmű: csak menni kell és gyilkolni a hipokritákat.
Külön ügyeltek az ellenségre is. A halott katonák és civilek mind iraki és szíriai állampolgárok, de a haditechnikai eszközök és járművek, amiket megsemmisítenek, azok mind amerikai gyártmányú, modern fegyverek. Ezért elemzik külön a „tankelhárítós” osztag képzettségét, akik M1 Abrams tankokat lőnek ki. Őket úgy mutatják be, mint valami különösen hősies osztagot, egyfajta közel-keleti „spártai harcosokat”, akik sikeresen megküzdenek és legyőzik a legmodernebb és legfélelmetesebb haditechnikát is. Ezenfelül a 36 perc környékén egy oldalra kerül az Egyesült Államok és Irán is, mint a közös ellensége a kalifátusnak.
A Flames of War, akárcsak a Vice tudósítójának Iszlám Állam működéséről szóló dokumentumfilmje, nagyon nagy hangsúlyt fektet a „civil-harcos” kapcsolatokra, és úgy állítja be a terroristákat, mint a felszabadítók. Többször megemlítik, hogy a szíriai és az iraki kormány ateista, diktatórikus és erőszakos, ezzel szemben ők az igaz iszlámot jelentik, és ezért a helyiek számára ők megmentők, ami után beköszönt a béke.
A befejezés, akárcsak a horrorfilmek vagy thillerek esetében befejezetlen, nyugtalanságot idéz elő és elgondolkodtat. A fekete ruhás hóhér azt meséli, hogy a szíriai hadsereg 17-es katonai bázisának elfogott katonái ássák a saját sírjukat, akiket aztán a végén kivégeznek, miközben azt magyarázza az angolul beszélő terrorista, hogy a „háború még csak most kezdődött”.
A Flames of War, teljes verzió, angol felirattal.
Figyelmeztetés az alábbi videó tizennyolc éven aluliaknak és gyenge idegzetűeknek nem ajánlott.
{youtube}0XZ3ovDxhw4&bpctr{/youtube}