A síita húszik az elnöki palotában ugyan aláírták az új “nemzeti egységkormány” felállításáról rendelkező békemegállapodást, de pár órával később felbontották azt, hivatkozva a „biztonsági záradékra.” A síita lázadószervezet szóvivője egy televíziós nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy addig nem írja alá az egyezmény biztonsági mellékletét, amíg a szanaai hatóságok nem kérnek bocsánatot azoknak a húszi lázadóknak a haláláért, akik szeptember elején másokkal együtt kísérletet tettek a kormány székhelyének megtámadására.
Az Anszarullah (Allah támogatói) nevű húszi lázadócsoport harcosait hétfőn gyakorlatilag egymás után foglalták el a jemeni szunnita kormány épületei: a kormányszékhely, a parlament és a fegyveres erők főparancsnokság mind a kezükre került. A húszi lázadók emellett torlaszokat emeltek az ezekhez a stratégiai helyszínekhez vezető főútvonalakra, így a kormányerők egyelőre csak megközelíteni tudták őket. A húszik fegyveres erősítést küldtek a főváros északi és északnyugati részébe, ahol már több mint egy hónapja táboroznak a síita lázadók.
A Szanaában uralkodó kaotikus állapotokat jelzi, hogy vasárnap éjszaka a közbiztonság elleni tiltakozásul bejelentette lemondását a főváros polgármestere, miután húszi fegyveresek egy ellenőrzőpontnál elvették tőle gépkocsiját. A biztonsági források szerint a jemeni síita milícia elfoglalta a jemeni hadsereg főhadiszállását és az egyik szunnita tábornok házát. Ali Mohsen al-Ahmar tábornok családját túszul ejtették és a húszik Ahmar „visszavonulását” követelik. Csakhogy a tábornok elmenekült a fővárosból és a helyi sajtó szerint holléte ismeretlen. Hamid al-Ahmar, a Szövetség a Jemeni Reformokért Párt elnökének a lakását feldúlták és kifosztották. A jemeni egészségügyi források szerint Szanaa utcáin több mint 200 holtestet gyűjtöttek össze a nap végén, s így 340-re emelkedett a halálos áldozatok száma.
A szunnita kormány az összeomlás szélén táncol. A környező szunnita államok attól félnek, hogy Abed Rabbo Manszúr Hádi bukásával az ország lakosságnak harminc öt százalékát kitevő síiták veszik át a hatalmat. Ez azon kívül, hogy az 1990-ben Jemeni Arab Köztársaság és Dél-jemeni Népköztársaság egyesülésével létrejött Jemen Köztársaság felbomlásával fenyeget, egy Irán szövetséges jemeni kormány létrejöttét hozhatja magával, gyakorlatilag „Szaúd-Arábia hátsó udvarában”. A húszik nemcsak Teheránnal, hanem a libanoni Hezbollah nevű fegyveres szervezettel és a szíriai kormánnyal is szoros kapcsolatokat alakítottak ki.
Azonban Rijád számára a „másik alternatíva” sem túl biztató: ha nem a síiták kerülnének hatalomra, akkor a megerősödő szunnita jemeni Muszlim Testvériség veheti át a kormány helyét. Ez azonfelül, hogy a szaúdi külpolitikában terrorista szervezetnek minősül és számos szaúdi állampolgár a tagja, az iszlamista szervezet komoly török-katari kapcsolatokkal és hátszéllel rendelkezik.