Az Iszlám Állam nevű terrorista csoport egyik legfontosabb bevételi forrása az általa elfoglalt területeken lévő kőolaj kibányászása és eladása a feketepiacon. Mivel a „kalifátus” hét kőolajlelőhelyet birtokol Irakban, valamint Szíria olajvagyonának több mint a felét ellenőrzi, ezért akár napi 1,5-2 millió dolláros bevételre tehet szert csak az enerigahordozók eladásából. A terroristák az olajukat hordóként 25-35 dollár közötti áron adják el, de a jobb minőségű energiahordozókért már 70 dollárt is kérnek 159 literért (1 hordó egyenlő 159 literrel). Azonban az sokáig kérdés volt, hogy az Iszlám Állam hogyan tud naponta akár 30-65 ezer hordónyi kőolajat kicsempészni Szíriából és Irakból, mivel az ENSZ BT július végi döntése szerint súlyos szankciókra számíthat az az ország vagy vállalat, amely részt vesz a terroristák olajának eladásában. Ugyanakkor a magánszemélyek és a bűnszervezetek már más lapra tartoznak.
Az al-Monitor utánajárt annak, hogy vajon kik és hogyan csempészik ki a terroristák kőolaját és elég meglepő dologra derült fény: gyakran a szíriai és az iraki határon élők végzik el a csempészetet, amiért cserébe komoly fizetséget kapnak.
Hacipasa egy kis falu Törökország délnyugati részén, amely pontosabban a Hatay tartományban, közvetlenül a szíriai határ mentén fekszik. Kis településről van szó, pár száz fős létszámmal, amely az Asi nevű folyó török oldalán található. A szíriai-török határ túloldalán pedig a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) egyik legfontosabb állomása Azmarin helyezkedik el. A településen keresztül zajlott a gyógyszer és az élelmiszer utánpótlás, miközben az arab országból érkező menekültek Hacipasánál léptek török földre és innen mentek a menekülttáborokba. Azonban 2013-ban megváltozott a „menetirány”: Törökországból számtalan fegyver és dzsihádista – köztük az európai és amerikai állampolgárok – érkeztek Szíriába az Asi folyón keresztül, miközben elkezdődött a nyersanyagok, régészeti leletek és a kőolaj kicsempészése is az arab országból. Ez utóbbi pedig egy házilag készített „kőolajvezetékrendszeren” keresztül zajlik.
Legalább 500 (!) kis átmérőjű műanyagcső szolgáltatja a terroristák által kitermelt olaj világpiacra való kerülését. Ezeket korábban mind öntözésre használták, de most már a mezőgazdasági területeken, földeken és utcákon haladnak keresztül a „csővezetékek”, amelyek aztán a családi házak udvarán bukkannak fel. A házban élők megtöltik a kertjükben lévő üres tartályokat olajjal, majd pár nappal később egyszerre több teherautónyi „konvoj” indul el a településről, néha „szennyvíztisztító” traktornak álcázva. A ház tulajdonosai literenként mindössze fél dollárért adják el a kőolajat. A csempészet irányítása mindössze két mobil telefon segítségével történik: a szíriai oldalon felhívják a török oldalon lévőket, hogy készek-e fogadni az újabb szállítmányt a terroristáktól. Ha igen, akkor bekapcsolják a szivattyúkat és megy is a “kalifátusi” kőolaj.
Az utóbbi időben már a török hatóságok sem nézik tétlenül a csempészetet: mióta kiderült, hogy az Iszlám Állam nevű terrorista szervezet az általa kitermelt olajat is Hacipasán keresztül adja el, Ankara „biztonsági korlátozásokat” léptetett életbe. A katonák elkezdték felszámolni a „kőolajvezetékeket”, folyamatosan járőröznek a térségben és ellenőrző pontokat is felállítottak, hogy a kamionok és teherautók ne tudják elszállítani az illegális energiahordozókat. Ezenfelül a határőrök gyakran tüzet nyitnak a határon átmenő emberekre is, de áldozatokról egyelőre még hivatalos információ.
Ám ez korántsem zavarta a csempészeket, akik ráálltak a veszélyesebb és körülményesebb csónakon keresztüli „transzportációra”. Az al-Monitor szerint a hatóságok intézkedései miatt korántsem szakadt meg az illegális kőolaj eladása, sőt még inkább „fellendült a piac”: most már másfél dollárba egy liter kőolaj, tehát igencsak nyereséges bevételi forrás jelent az itt élő családoknak. A faluban már egy mondás is terjed ezzel kapcsolatban: „Ha nem csempészel olajat, nem kapsz feleséget”.
A falusiak szerint a kormány pontosan tudja mi történik, s néhány „látszatmegoldás” után ugyanúgy zavartalanul folytatódik a csempészet. Vannak olyan családok, akik Japánból (!) importáltak szivattyúkat és amerikai (!!) fúrókat használnak. Naponként 30-50 hordót öntenek teli a fosszilis energiahordozóval, s még Isztambulból is jönnek „önkéntes” kamionsofőrök, hogy elvigyék az olajat. A sofőröknek is megéri: akár 3-4 hordót is megtarthatnak saját célra, amiért elszállítják a kikötőkbe vagy a „névtelen megrendelőknek” a kőolajat. Egy hacipasai szerint eddig 5000 különböző kisteherautó, kamion és traktor járt náluk, s sokan vissza is térnek.
A török hatóságok az elmúlt hónapokban keményen büntetik azokat a falusiakat, akik megszervezik az egész csempészetet és szoros kapcsolatokat ápolnak a terrorista csoportokkal. Már több embert le is tartóztattak, akiket az al-Monitor szerint akár 3 évi börtönre is ítélhetnek. „Illegális volt ez igaz, de sokáig megengedték nekünk. Most meg a török kormány gondolt egyet, s hirtelen minden megváltozott.”– panaszkodta az egyik lakos az újságírónak. Egy másik pedig azt mondta, hogy már annyit segítettek a szíriai menekülteken, hogy minimum ennyi „ellenjuttatást” megérdemelnek. „Három gépkocsim is ráment arra, hogy menekülteket szállítok a kórházakba. Ennyi kárpótlást igazán megérdemlek.” Az al-Monitor újságírója azt tapasztalta, hogy gyakorlatilag az egész falut nem érdekli, hogy valójában kinek az olaját adják el és nem értik, hogy az a kormány, amely sokáig magukra hagyta őket a szíriai menekültekkel és a dzsihadistákkal kapcsolatban, most hirtelen rájuk összpontosít és őket teszik bűnbakká. „Menjen Esentepébe. Ott aztán zajlik a dizshadisták szabad áramlása. Az ott élők a militánsok elszállásolásából és eltartásából élnek meg, mégpedig állami támogatással. Ők valóban gyilkolni mennek az arab országokba, miközben mi csak kőolajat próbálunk behozni és ezzel jobbá tenni az életünket.”