A kaland tavaly decemberben indult. Hat országon át vezetett, 5 ezer kilométert ölelt fel 229 nap alatt. A ruandai forrásvidéktől a Nílus deltájáig. Amikor Rosettába érkezett, Wood azt írta “Walking the Nile” nevű facebook-oldalára: ideje megpihentetni a fáradt lábait.
A férfit nagy ünnepléssel fogadták Egyiptomban. Az alexandriai könyvtárban sajtóértekezletet szerveztek neki, Alexandria és Beheira tartományok kormányzói pedig trófeákkal halmozták el.
Az ünnepelt gyalogló azt mondta: az expedíció nem csak a kitartás próbája volt, a 21. század néhány afrikai kihívására is fel akarta hívni a figyelmet. Meg persze arra akarta biztatni az embereket, hogy kerekedjenek fel a saját kalandjaikra, teszteljék a saját képességeik határait.
Az ő útja nem volt veszélytelen: többször haladt át konfliktusok és harcok sújtotta területeken, volt úgy, hogy veszélyben érezte az életét. Például Dél-Szudánban, ahol odaérkezésekor tört ki a polgárháború az elnök és helyettese között. Jóllehet 2008-ig az afganisztáni brit kontingensben szolgált, Wood azt mondja: a dél-szudáni volt a legrosszabb dolog, amit életében látott.
Egyiptom viszont már nyugodt rész volt: igaz, ott két rendőrautó is követte az úton, és vigyázott rá. Néha bosszantották, mert túl közel jöttek, de segítőkészek voltak és átjuttatták az útakadályokon. Woodot az úton a 19. század brit Afrika-utazói inspirálták. Pénzt is gyűjtött a projekttel: ezt négy, a brit hadsereg egykori tagjait, az afrikai közösségeket, illetve a fekete kontinens élővilágának megmentését támogató karitatív szervezet kapja.