“Azért vagyunk itt, hogy megtanuljunk harcolni, aztán visszamenjünk, és megvédjük a családjainkat, a a becsületünket és a földünket. Az YPG, a kurd hadsereg segített nekünk lejutni a szindzsári hegyekből, és most ők is képeznek ki bennünket. Adtak ételt, segélyt, mos pedig egyenruhát és fegyvert is adnak” – mondja az egyik harcos a Euronews-nak.
A jazidik többségükben kurd nemzetiségűek, és körülbelül ezer éven keresztül sikerült megőrizniük több hitből keletkezett vallásukat. Amely miatt a szélsőséges dzsihád harcosok célkeresztjébe kerültek. Történetükben nem ez az első népirtás: az Ottomán Birodalomban, a 18.-19. században nem kevesebb, mint 72-szer kellett ilyent átélniük. De az iraki Vöröskereszt adatai szerint 2007-ben is csaknem 800-an haltak meg közülük különböző észak-iraki robbantásos merényletekben.
Az iszlám fundamentalizmus térhódítása több ezer jazidit késztetett arra, hogy Európában kérjen menekültjogot. Nagy közösségük él Németországban. Eredetileg, évszázadokkal ezelőtt sokan telepedtek le közülük Grúziában, Azerbajdzsánban és Törökországban, de az igazi otthonuk Irak északi része, és az övéké a Szindzsár hegy is. Vagy legalábbis az volt.
“Nem tudom, egyszerűen nem tudom, mikor térhetünk vissza. Már nem akarjuk a Szindzsár hegyet. Ha minden úgy marad, ahogy most van, nem akarunk visszamenni. Ha ma visszamegyünk, holnapra halottak leszünk” – mondja egy jazidi férfi.
Hol tudnak ma biztonságot találni? Az évenkénti vallási ünnepüket, amelyet rendesen a számukra legszentebb helyen, az észak-iraki Lales templomukban tartanak, az elmúlt néhány évben már el kellett halasztani támadások veszélye miatt. A templom most a hírek szerint az otthonaikból elűzött jazidik menedékhelye.