A találkozó alatt több tucat gazdasági és biztonságpolitikai együttműködést írtak alá a felek, miközben az afgán elnök személyen találkozott Hszi Csin-ping kínai elnökkel és a pekingi vezetés több tucat tagjával. Érdekes vita alakult ki Afganisztánban Ashraf Ghani kínai útja miatt. Habár a találkozó korántsem volt eredményektől mentes, mivel Peking 327 millió dollárnyi segélyben részesíti Kabult, de nem mindenki osztozik az afgán-kínai kapcsolatok elmélyülésének az örömében.
A közép-ázsiai ország politikai és gazdasági elitje keményen Kína-párti és számos esetben fordulnak Pekinghez: anyagi támogatásokért, befektetésekért, valamint kínai szakemberekért és mérnökökért. Ugyanakkor a lakosság ezzel szemben gyanakvó a kínaiak iránt, akikben a Szovjetunió és az Egyesült Államok után csak egy újabb gyarmatosítót látnak. A kínaiakat is csak a saját céljaik érdekelnek és nem az afgánok jóléte. Továbbá a sok vallásos és konzervatív afgán számára a kínaiak „ateizmusa” is egy kizáró ok a Kabul és Peking közötti viszony elmélyítésére.
Ezenfelül – főleg a szélsőséges és a konzervatív tálibok – nem nézik jó szemmel azt sem, ahogyan Peking a saját muszlim kisebbségével bánik. Itt elsősorban a Hszincsiang–Ujgur Autonóm Terület élő ujgurokra kell gondolni, akik évek óta harcolnak a függetlenségért és a kínai hatóságok üldözik őket. A legrosszabb, hogy bár évek óta jelen vannak itt a különböző iszlamista csoportok is, mint például a Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalom (ETIM), de a szíriai válság óta sokkal aktívabbak és több merényletet hajtanak végre a kelet-ázsiai országban.
Ezzel együtt Pekingben is ódzkodnak attól, hogy szorosabbá fűzzék a kapcsolatokat a közép-ázsiai országgal. A legtöbb kínai üzletember nézőpontjából nem számít túlságosan csábító befektetési célpontnak Afganisztán, mivel felesleges “pénzkidobásnak” érzik, főleg mert a tálibok megsemmisíthetik azokat a vívmányokat – utakat, épületeket és tornyokat – amiket esetleg kínai tőkéből és kínai munkaerőből építenének fel.
Ennek ellenére a kínai politikai vezetés több potenciált lát Afganisztánban, mivel Peking eddig is jelentős szerepet vállalt Afganisztán újjáépítésében. Az elmúlt évtizedben majdnem fél milliárd dollárnyi összeggel támogatta az afgán kormányt, miközben részt vállalat az afgán rendőrség és különleges erők kiképzésében is: 800 afgán biztonsági tisztet képeztek ki Kína területén.
A kínai tőkéből épült meg a kabuli és parvani állami kórház; eltörölték az afgán árukra kivetett vámok 95 százalékát; valamint Kína belefogott egy három milliárd dollár értékű projektbe, ami modernizálta volna a közép-ázsiai ország legnagyobb szénbányáját, de ez végül a réz alacsony világpiaci ára miatt nem történt meg. Ezenfelül a kínai vezetés támogatta Afganisztán felvételét a Sanghaji Együttműködési Szervezetbe (SCO-ba) és 2012-ben a közép-ázsiai ország csatlakozott a szervezethez, mint megfigyelő.
Azonban Kína számára Afganisztán is inkább geopolitikai, mintsem gazdasági jelentőséggel bír. Elsősorban az iszlám szélsőségesek és a szervezetbűnözés elleni harc miatt fog össze Kabul és Peking. Habár Kína és Afganisztán között csupán pár száz kilométeres határ terül el, mégis ezen átszivárogva vagy visszatérve jönnek be az ujgur dzsihadisták. Kína már nem egy katonai parancsnokot, kiképzőt és tanácsadót küldött előző afgán elnöknek, Hámid Karzainak, s a két ország határőrsége közös hadműveleteket is indított a militánsok ellen. A titkosszolgálati együttműködés a mai napig szoros a két ország között, sőt a The Diplomatnak nyilatkozó afgán forrás szerint néha „előbb szólunk a kínaiaknak, mint az amerikaiaknak.”
A kép forrása: Europress/AFP