Pakisztán, Banglades, Csád és Mianmar, vagyis az egykori Burma szerepel a tiltott országok között – idézi a mekkai rendőrfőnököt a Makkah című lap. Amely arról viszont már nem ír, hogy miért éppen ez a négy állam került fel a tiltólistára. Arról viszont igen, hogy a négy országból összesen körülbelül félmillió nő él és dolgozik Szaúd-Arábiában.
De a többi ország esetében is megnehezítették a külföldről nősülni vágyó férfiak dolgát. Az állam beleegyezésére van szükség mostantól, ezt pedig a hatóságoktól kell igényelni. A jelentkezőnek 25 évesnél idősebbnek kell lennie, mellékelnie kell a személyi iratait a helyi polgármester aláírásával, és a családi kártyáját is, amely a családi állapotát tartalmazza. Ha már nős, akkor csatolnia kell egy kórházi igazolást is arról, hogy a felesége rokkant, tartós betegségben szenved, vagy meddő. Más esetben szóba sem jöhet a második házasság egy külföldi nővel.
Aki pedig elvált, az sem jár sokkal jobban. A válás után fél évig eszébe sem juthat egy import-feleség. A kérvényeket a helyi rendőrörsökön kell leadni, onnét továbbítják őket a tartományi adminisztrációhoz, amely aztán vagy rábólint a kérelemre, vagy nem.
És ha mindez nem volna elég, a marokkói nők esetében van még egy kivánalom. Az erkölcsi bizonyítvány. Ezt viszont már nem a szaúdi hatóságok követelik meg a szaúdi férfiaktól, hanem a marokkóiak.
Ha viszont valaki szaúdi nőt akar elvenni, akkor szabad a pálya: nem kell sem orvosi igazolás a második asszonyhoz, sem kérvény, sem várakozás a házasságra. A szigorú intézkedések mögött egyfajta “piacvédelem” állhat: a szaúdi férjhez menni vágyó nők piacáé. Legalábbis erre enged következtetni az, amit a külföldön élő szaúdi családok jólétéért felelős jótékonysági szervezet elnöke mondott. Hogy a külföldi nők családjai nem tartanak igényt olyan hatalmas hozományra a vőlegénytől, mint a szaúdiakéi.