1984 december harmadikára virradó éjszaka hatalmas fehér füstfelhő borította el Bhopál egyik szegénynegyedét. Azt a bádogvárost, amely pár száz méterre volt az amerikai vegyipari óriás, a „Union Carbide” rovarirtót gyártó üzemétől. Később kiderült, hogy hatalmas mennyiségű mérges gáz szabadult el a gyár tározóiból. Vagyis olyan helyzet alakult ki, mintha vegyi fegyverekkel támadták volna meg, az ötvenezer lakosú bádogvárost.
A ma 46 éves Rehana túlélte a katasztrófát, mert még időben elmenekült. De szülei, testvérei mind meghaltak. Amikor nemrég a Francia Rádió riportere találkozott az asszonnyal, még vele volt 24 éves fia. Aki kisgyerek kora óta állandóan beteg, találkozásukkor már csontig soványodott, mozgásképtelen volt. Az anya szerint az orvosok nem tudják, mi a baja. Legalábbis hivatalosan nem. Merthogy ez nem egyedi eset, nagyon sokan szenvednek titkos betegségekben olyanok is, akik hosszú évekkel a katasztrófa után születtek. Nem sokkal később kapta a hírt Bhopálból a francia riporter, hogy Rehana 24 éves fia meghalt. A 30 évvel ezelőtti katasztrófa halálos áldozatainak száma hivatalosan 22 ezer. Az Amnesty International és más emberi jogi szerveztek szerint valójában sokkal nagyobb a való szám, és félmillióan betegek ma is. Sok szakértő állítja, hogy a környék ivóvize még most is bőven tartalmaz káros anyagokat. Az amerikai cég 1989-ben kifizetett 470 millió dollárnyi kártérítést, de ebből a túlélőknek, személyenként csak 400 dollár jutott. Azóta is tart, a pereskedés. 2010-ben ítélték el a cég hét indiai alkalmazottját, két-három éves büntetéseket kaptak. De szabad lábon vannak, mert fellebbeztek, és a másodfokú eljárás még javában tart. A jogvédők szerint a „Union Carbide” illetve a céget később megvásárló Dow Chemicals titokban lefizet mindenkit, ezért húzódnak a végtelenségig a még folyamatban lévő eljárások. A főbűnös, a vegyi üzem akkori amerikai vezére azonban soha nem került bíróság elé. Warren Anderson 2014-ben 92 éves korában hunyt el, ágyban, párnák közt. (Fotó:AFP)