A Globoport.hu új, videós sorozatában távoli földrészek hazánkban játszó sportolóit mutatjuk be, nemcsak sportszakmai oldalról. A negyedik részben Takei Koji, a második éve Magyarországon élő vízilabdázó volt az interjúalanyunk.
„Nem emlékszem, pontosan miért tetszett meg a vízilabda, de az biztos, hogy már gyerekkoromban közel kerültem ehhez a sportághoz, már kisiskolásként jártam egy japán vízilabdaklubba. Aztán bekerültem a válogatottba is, s a 2013-as világbajnokság során felfigyelt rám a magyar csapatvezető, az olimpiai bajnok Gergely István, s ő hívott ide” – mesélt a Magyarországra szerződéséig vezető útról.
Mivel angolul nem tud, azt hihetnénk, a csapatban hatalmas probléma, hogy miként kommunikáljanak, ám ő nem így látja: „A vízilabdának van egy közös nyelve, amelyet mindenki beszél. De a játék során használt magyar szavakat megtanultam.” A vízilabda, a lövés és a szoros szavakat hozta fel példának. „Az, hogy most már, hogy egy másik honfitársam, Yusuke Shimizu is nálunk játszik, engem is megerősített, hiszen csak japánul tudok beszélni. Edzőmmel például úgy kommunikálunk, hogy ha azt mondja Toyota, akkor gyorsan, ha azt, hogy Suzuki, akkor lassan kell végrehajtani a feladatot.”
„A két ország konyhája természetesen nagyon más, de nekem a legtöbb magyar étel ízlik, megeszem őket. Különösen szeretem a leveseket és a sült húsokat” – mesélte gasztronómiai élményeiről. A sportág ottani megítéléséről így szólt: „Japánban az emberek nem nagyon foglalkoznak a vízilabdával. Miután elvégeztem a főiskolát, az osztálytársaim abbahagyták a sportot, mások pedig munka után, este járnak edzésre. Én viszont itt, a Honvédban professzionális környezetben játszhatok.”
Hazalátogatni szezononként általában csak kétszer tud: karácsonykor és nyáron. Ám néhány hete kivételes alkalommal párosult hazaútja: „Nemrég rendezték az Ázsia-játékokat, ahol a japán válogatottal ezüstérmet szereztünk, a döntőben a kazahoktól kaptunk ki. Ők nagyon erősek, mi az olimpiára sem jutottunk ki, ahhoz, hogy jobbak legyünk, még rengeteg munkára van szükség.”
Jövőjéről így szólt: „Tavaly, az első magyarországi szezonom során nagyon sok gólt szereztem, ez önbizalmat adott. Idén valamiért nehezebben megy, de én nem is tartom magam kiemelkedő játékosnak. Sokkal többet is kihozhatnék magamból. Még nem dőlt el, meddig játszom Magyarországon, de ha egyszer hazatérek, Japánban is a vízilabdával szeretnék foglalkozni, tanítani és népszerűsíteni a sportágat.”
{youtube}4PPXREnYQMk{/youtube}