1986-született az a nemzetközi egyezmény, amely tiltja a bálnavadászatot. Japánban azonban ennek az iparágnak nagy hagyományai vannak. Ezért trükkös megoldáshoz folyamodott Tokió: azt állították, hogy tudományos céllal, kísérletek elvégzéséhez ejtenek bálnákat. Azt is mondták, hogy mindez a faj hosszú távú védelmét szolgálja. Erre végül is megkapták az engedélyt. Persze mindenki tudta, hogy trükközésről van szó és a „kísérleti alanyok” végül a vacsoraasztalon fejezték be „tudománysegítő pályafutásukat”. Japánban nagyon sokan imádják a bálnahúst. Az utóbbi években a természetvédő szervezetek hajói gyakran akadályozták a „kísérletező” japán bálnavadász flottákat, több a diplomáciai konfliktus is származott ezekből az akciókból.
Az ügy eljutott a hágai bíróságig is, és a testület a „bálnák mellett állt ki”. Japán erre egyharmadára csökkentette korábbi kvótáját, az Antarktiszt övező vizeken nem vadászott, csupán a Csendes-óceán északi körzetében. Joji Morishita, aki Japánt képviseli a nemzetközi bálnabizottságban, Tokióban most közölte: a 2015-16-os szezonban Japán újrakezdené a bálnavadászatot. Indoklása szerint senkinek, aki marha- vagy disznóhúst eszik nincs erkölcsi alapja megkérdőjelezni a bálna fogyasztást. Ráadásul szerinte a bálnák nincsenek veszélyben, tehát a természetvédők indokai hiedelmeken, érzelmeken alapulnak. Sőt a zöldek olykor agresszívak és „öko-imperialistaként” lépnek fel. Vagyis saját értékrendjüket egyetemesnek képzelik és a más értékrendet vallókra is rá akarják kényszeríteni. Joji Morishita végül úgy vélte, hogy az elefánt valóban veszélyeztetett faj, mégsem hoznak a védelmére olyan szigorú tilalmakat, mint a bálnavadászatra. (Fotó:AFP)