Joko Widodo beiktatását követően kénytelen volt népszerűtlen döntést hozni: 30 százalékkal megemelte az üzemanyagok árát. A közgazdászok többsége szerint ez elkerülhetetlen lépés volt. Valamit tenni kellett a költségvetési hiány mérséklésére és Indonéziában volt a világon az egyik legalacsonyabb és erősen támogatott üzemanyag ár. Az új elnök előtt óriási feladat áll: valahogy egyenlőbben kellene elosztani a viszonylag dinamikus fejlődés gyümölcseit. Indonéziában az utóbbi években folyamatos volt a gazdasági növekedés. A mostani 5 százalék már alacsonynak számít. De a fejlődődést nem mindenki vette észre. A 250 milliós népességből 100 millióan még mindig a szegénységi küszöb alatt élnek.
Az AFP tudósítója ellátogatott az egyik dzsakartai nyomortelepre. Itt él családjával Enur, aki egy kis mozgó sütödét üzemeltet, halat és sült rákot árul az utcán. Elmondása szerint a napi bevétele kb. három eurónak felel meg. „Ebből a pénzből nem tudom a családot eltartani, el vagyok adósodva” – panaszkodott a tudósítónak. A Világbanknak van egy mutatószáma, amely a jövedelem eloszlás egyenlőtlenségét mutatja, a Gini koefficiens. Nos, ez a mutató az utóbbi években 31 százalékról 41 százalékra nőtt, vagyis a szélesebb lett a szakadék a gazdagok és a szegények között. Az ellentétek leginkább Dzsakartában érzékelhetők, ahol a luxusautók emberi erővel húzott alkalmatosságok mellett száguldanak. Az olcsó benzin főleg a gazdagoknak kedvezett, de persze ők érzik meg legkevésbé az emelés hatását, amely hamarosan érzékelhető lesz az alapvető élelmiszerek árában is. Az új elnök kampányában a szegénység csökkentését ígérte, de ezt legfeljebb hosszú távon lesz képes megvalósítani. (Fotó:AFP)