A narancsot és citromot termesztő palesztin földműves házát Gáza város északi részén mind a három izraeli-palesztin háborúban bombatalálat érte 2008 óta. Elképzelni nem tudja, mivel szolgált erre rá – írja a Reuters.
“Miért csinálták ezt? Miért? Ez nem igazság. Én békés ember vagyok!” – mondja, az osztályteremben leterített matracon ülve. Körülötte a családja.
A legkevésbé sem hibáztatja a Gázai övezet palesztin hatóságait. Izrael szerint a területet 2007 óta irányító Hamasz a felelős, mert lakónegyedeket használ fegyverraktárnak vagy rakétakilövő állásnak, amikor Izraelt lövi.
De Toum azt mondja: a Gázán kívüli hatalmaknak kellett volna tenniük valamit azért, hogy véget vessenek a konfliktusnak, nem a gázai hatóságoknak. “Az arab országok aludtak, amikor Izrael támadott. A megoldás az arab országoknál van, Amerikával együtt nyomást kell gyakorolniuk Izraelre. Nem akarok több háborút, miért volt megint háború?”
Egyiptomi közvetítéssel új, közvetett béketárgyalások folynak Izrael és a palesztinok között, de miután az egész Közel-Kelet konfliktusok szorításában él Líbiától Irakig, a szokásosnál kevesebb figyelmet fordít az arab világ a palesztin ügyre. Annak ellenére, hogy az áldozatok száma magasabb, mint a korábbi gázai összecsapásokban.
Helyi emberi jogi aktivisták szerint az egyhónapos háború 520 ezer palesztint kényszerített otthona elhagyására a Gázai övezetben. Legalább a felük, mint Toum is, az ENSZ menekülttáboraiban és iskoláiban húzza meg magát.
A vasárnap este nyélbe ütött új tűzszünetben több család elindult haza a táborokból, a hátukon cipelik vagy szamárfogaton viszik a csomagjaikat és a matracaikat.
Toum nem tudja, ezúttal hogy fogja újjáépíteni a házát. Amikor az izraeli hadsereg a bombázásokra figyelmeztetett még a múlt hónapban, a 10 gyermekes apa elmenekült Tawamból.
Tawam régen csupa ültetvény volt, de az évek során egymás után nőttek ki a betonházak és megfojtották a mezőgazdaságot. Toum attól tart, hogy a fáit senki sem öntözte a háború alatt: fél, hogy elszáradtak.
A környék ezúttal viszonylag kevés pusztítást szenvedett el. De néhány ház megsemmisült, és az egyik mecset is találatot kapott, a kupolája beomlott.
Amikor a harcok kezdődtek, Toum szamárfogattal vitte a családját az ENSZ-iskolába. Csak két matracot és egy durva szürke takarót vittek magukkal, ezen aztán négyen osztoztak.
Egyszerű betonházát röviddel később érte a találat. A négy szintből kettő beomlott. Toum megpróbált visszatérni 75 éves feleségével, Amenával néhány nappal ezután, de a környék túl veszélyes volt.
“Amikor az asszonnyal visszamentünk, hogy elhozzuk a holminkat, megint bombáztak, a ramadán alatt. Az idén nem tudtuk megünnepelni a böjt végét a háború miatt.”
Már kétszer ment keresztül hasonlón korábban. “2008-ban jöttek a repülők, és lebombázták a házamat. Akkor is a menekült-iskolába jöttem. Kenyéren és halkonzerven éltünk 23 napig. Aztán visszatértünk Tawamba, hogy csak a lerombolt házat találjuk” – mondja, és csendesen sírni kezd.
4 ezer eurót kapott akkor az ENSZ-től az újjáépítésre. De négy évvel később másodszor is lebombázták.
2012-ben Toum a hálószobában volt, amikor a bombázás kezdődött. Amikor néhány nappal később hazatért a menekülttáborból, a hálószoba fala tele volt golyónyomokkal, és az ablaknál egy nagy lyuk éktelenkedett.
Azt mondja: most az iskolában marad, amíg nem állítják helyre a víz- és az áramszolgáltatást a lakóhelyén, és nem érzi úgy, hogy a környék újra biztonságos. “De a legjobb otthon” – mondja.