Ezzel a címmel nyílt kiállítás Párizsban abban a múzeumban, ahol korábban a Kámaszutra által inspirált műalkotásokat mutatták be. A tárlatot csak 18 évesnél idősebb látogatók tekinthetik meg a francia fővárosban.
Japánban a közerkölcs nagyon szigorú volt, ám a magánélet igen szabadosan zajlott a gésák fénykorában. Hogy éltek a szerelem művésznői? Milyen módszerekkel őrizték meg a szépségüket? Hogyan igyekeztek kielégíteni partnereik titkolt vagy rejtett vágyait? Mindez kiderül az erotikus metszetekből, melyek jórészt két korszakban készültek: az egyik Edo fénykora, a másik az azt követő Meidzsi korszak. Edo fénykorában, 1603-1867 között a sógunok kormányoztak Japánban, és a császár csak a hatalom szimbóluma volt. Ebben az időszakban a zárt ajtók mögött a csúcsra érkezett a gésák erotikus művészete – amint arról a metszetek is hű képet adnak. A Meidzsi korszak abban különbözik az előzőtől, hogy abban a császár újra a hatalom középpontjába került, és megindult Japán nyugati nyitása. A Pillangókisasszony kora ez: 1867-1912.
A párizsi múzeum egyébként a Kámaszutra kiállítást sem zárta be, így a látogatók egyszerre nyerhetnek betekintést India és Japán erotikus művészetébe. A kiállítások kapcsán a szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy jóllehet a hivatalos erkölcs igen szigorú volt mind Indiában, mind pedig Japánban, az erotikus művészet virágzott, mindenfajta tilalom ellenére. Sőt talán éppen e tilalmak miatt. Japánban a nyugati nyitással aztán a gésák szépen lassan kimentek a divatból…
Fotó: Europress/Getty Images