Szingapúr csökkentené függőségét a vendégmunkásoktól

„Ez a folyamat azonban nem ígérkezik ellentmondásmentesnek”! Ezt már a Nemzetközi Valutaalap állítja, amely épp most publikálta Szingapúrról szóló jelentését. AZ IMF szerint üdvözlendő a magas munkakultúrát és képzett munkaerőt igénylő ágazatok kialakítása. De a külföldiek foglalkoztatásának visszaszorítása kockázatokkal is jár. Szingapúr összességében irigylésre méltó helyzetben van. Az ország sikeres voltát a 25 ezer dolláros fejenkénti nemzeti jövedelem, a kiváló oktatási rendszer mellett talán leginkább a külkereskedelmi többlet jelzi: jelenleg Szingapúr a GDP 18,3 százalékának megfelelő többlettel rendelkezik. A növekedési kilátások is jók, idén is, jövőre is 3 százalék várható. Mindebben szerepük van a vendégmunkásoknak is. De úgy látszik, hogy a kínai buszsofőrök két évvel ezelőtti sztrájkja mégis csak nyomott hagyott a szingapúri kormány gondolkodásában. Hosszú évek óta nem volt példa Szingapúrban sztrájkra. Az ottani munkaerő fegyelmezettsége legendás. Alkalmazkodnak a helyi regulákhoz és szokásokhoz a vendégmunkások is. De a kínaiaknak elegük lett abból, hogy lényegesen kevesebbet kaptak, mint ugyanazért a munkáért a hazaiak és távolról sem „komfortos” körülmények között éltek a munkásszálláson. Sztrájkba léptek, aminek büntetőjogi következményei is lettek, és az ügy nem tett jót a kínai-szingapúri kapcsolatoknak sem. Időről időre rontja Szingapúr jó hírét, ha kiderül, hogy egyes jómódú családok milyen embertelenül bánnak például a Fülöp-szigeteki vagy az indonéziai cselédlányokkal. Az IMF szerint a vendégmunka arányának csökkentése fékezni fogja a növekedést és erősíti a relatíve magas inflációt. A nemzetközi valutaalap még felhívja a figyelmet a pénzügyi és ingatlanszektorban rejlő kockázatokra is. És arra is, hogy a demográfiai trendek, a lakosság elöregedése miatt is veszélybe kerülhet a hosszútávú növekedés. Rövidtávon pedig a belső fogyasztás növelését tartaná célszerűnek az IMF, amely szerint a hatalmas külkereskedelmi többlet nem csak Szingapúr versenyképességének, hanem az alacsony hazai fogyasztásnak is köszönhető.