Tegnap több kilométeres dugók alakultak ki Ankarába és Isztambulba vezető autópályákon, amelynek oka az volt, hogy az török állampolgárok elmentek a kis-ázsiai ország történelmének első közvetlen elnökválasztására. Volt, ahol tíz kilométer hosszú járműsor jött létre. Mivel a választási törvény értelmében a választó csak a lakóhelyén adhatja le a voksát, ezért sok ember kénytelen volt befejezni a nyaralását és hazamenni, hogy szavazhasson.
Eltérően a márciusi önkormányzati választásoktól, most semmiféle komoly incidensre (pl. a török Femen mellmutogatása) vagy tüntetésre (Isztambul, Ankara) nem került sor. A legtöbb közvélemény-kutató és politikai elemző cég szerint előre borítékolható volt Erdogan győzelme: a szavazatok 55-60 százalékára számíthatott az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP-nak) az első embere. Érdekes módon az elmúlt hónapok botrányai – a korrupciós ügyektől kezdve, a lehallgatásokon és Szíria megtámadásán át, egészen a Soma bányabalesetig bezárólag – nem volt komoly kihatással Erdogan és az AKP népszerűségére.
Három jelölt indult az elnökválasztáson: Recep Tayyip Erdogan kormányfő és két kihívója, Ekmeleddin Ihsanoglu és Selahattin Demirtas ügyvéd. Ihsanoglu a két legnagyobb ellenzéki tömörülés – a nacionalista Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP) és a világi Köztársasági Néppárt (CHP) – közös jelöltjeként indult. A 71 éves Ihsanoglu olyan szervezeteknek volt a főtitkára, mint Iszlám Konferencia Szervezete (OIC) és a szunnita vallásosságáról ismert, amellyel szavazókat akartak átcsábítani az AKP-ből.
A harmadik jelöltet, a 41 éves Selahattin Demirtast, a kurd Demokratikus Néppárt (BDP) indította, s érdekes módon nemcsak a kurdok körében volt ismert, hanem a világias és nyugati gondolkodású törökök körében is: sokat zenélt a saz nevű török lanton, de amivel igazán országos hírnevet szerzett magának, az a multikulturális Törökországot, a nők és a melegek egyenjogúságát hirdető politikája volt. Ugyanakkor ez volt az egyik legnagyobb probléma a törökországi konzervatív kurdok számára: sokan ugyanis iszlámmal ellentétesnek tartották Demirtas nézeteit – s annak ellenére, hogy kurd származású – sok kurd vezető az AKP mellett való szavazásra szólítottak fel.
Végül a szavazatok 99 százalékának összeszámolása után immáron biztos, hogy a győztes Recep Tayyip Erdogan. A voksok 51,71 százalékát gyűjtötte be, ami körülbelül 20 millió szavazót jelent. A második helyen Ekmeleddin Ihsanoglu végzett, a választóképes török lakosság 38,5 százaléka adta rá a voksot, Selahattin Demirtas pedig 9,72 százalékot ért el. “Ma lezárunk egy korszakot, és belépünk egy újba. Ez a török nemzeti akarat és a demokrácia diadala – jelentette ki Erdogan több ezer híve előtt, akik az AKP pártszékház előtt ünnepelték a kormányfő győzelmét. Erdogan kitért arra, hogy felejtsék el a múlt belső vitáit, hagyják azokat az új érával lezárandó “régi Törökországban”. Ellenfelei közül többen tekintélyelvű és iszlamista kisiklással vádolták a kormányfőt. Tőlük most azt kérte, hogy vizsgálják felül ezt az álláspontjukat.
“Erdogan számára nem az elnökválasztás megnyerése a legnehezebb, hanem az utána következő időszak” – vélte Ziya Meral, a cambridge-i egyetem tanára, aki szerint a török politikus “politikai jövője nagyban attól függ, hogyan tudja majd fenntartani az AKP feletti hatalmát”. Sok elemző és szakértő szerint ugyanis Edogan hiába szeretné járni a “putyini utat”, még sok kihívással kell szembenéznie, hogy hatalmon maradjon. Először is a török kormány folytatni fogja a törökországi rendőrségek és bíróságok “megtisztítását” Erdogan legnagyobb ellenfelének, az Egyesült Államokban élő Fethullah Gülennek befolyásától.
A másik fontos kihívás, hogy Erdogan megtalálja “méltó utódját” a kormányfői poszton. Sokak szerint a jelenlegi elnök Abdullah Gül lesz a következő török miniszterelnök, mivel Gülnek is jelentős befolyása és fontos bázisa van az AKP-ban. Sok elemző szerint, ha nem teszi meg ezt a lépést Erdogan, akkor az könnyen az Igazság és Fejlődés Pártjának szakadásához vezethet. A harmadik pedig egyértelműen a gazdasági növekedés ismételten beindítása lesz, mivel ez jelenti leginkább Erdogan “legitimációját”, ugyanis a gazdasági sikerei köszönheti, hogy Törökország egy stabil középhatalom lett a Közel-Keleten. Ezért rendkívül fontos, hogy Erdogan újra növekedési pályára állítsa a török gazdaságot, mivel az elmúlt hónapokban romlottak a török gazdasági mutatók a különböző belpolitikai botrányok miatt.