Belegondolt már abba, mi lenne ha egyik nap arra ébredne, hogy szomszédja kopogtat az ajtón, s némi kávé helyett, inkább az Ön agyára fáj a foga? Vajon mit tennénk ilyen helyzetben?
A kérdés számos film-és videojáték készítő agyában megfordult, ezért is készül mostanában olyan sok alkotás a témában. A zombik megjelenése és a túlélők viselkedése adott helyzetben rendkívül érdekes pszichológiai és társadalmi kérdéseket vet fel. Mit áldozunk fel? Kinek segítünk a bajban? Sikerül e jó döntést hoznunk? Hogy védjük meg szeretteinket? Mit ér egy élet?
A kérdések, melyek mind-mind az emberi viselkedést, a tűréshatárt, valamint a személyiség fontosságát állítják a középpontba, nagyon is aktuálisak lehetnek napjainkban is. Bár az emberek körülöttünk nem kívánják az agyunkat megenni, valahol, átvitt értelemben mégis minden nap a túlélésért küzdünk. A túlélésért pedig sokszor olyasmit teszünk, amitől elveszíthetjük minden emberségünket, vagy épp próbára tehetjük azt, kitartva az elveink mellett.
Ezért is lehet érdekes kezdeményezés mind a magyarországi, mind a külföldi zombi rendezvény, ahogy Japánban a Zombi Tábor. Japánban a nyár a rémtörténetek szezonja, így megnyitotta kapuit a Zombie Camp. A kétnapos kirándulás egyesíti a természetben töltött idő nagyszerűségét egy halom fenyegető, veszélyes zombival. A tábor egyébként negyedik alkalommal kerül megrendezésre, s igen népszerű, hiszen a jegyek szinte azonnal elfogytak, amint elérhetővé váltak.
A 99 résztvevőt (potenciális zombikaja-jelöltet) egy Sindzsukuból induló busz vitte el a négy órányi útra fekvő helyszínre. A hangulat barátságos volt és vidám. Sokan pihentetőnek találták a helyzetet, egészen addig, míg a monitoron meg nem jelent egy zombifilm. Az utasok már az úton az élő halállal üthették el az időt.
Ahogy kiértek a városból, a busz hirtelen megállt. Az utasoknak gyalog kellett folytatniuk útjukat, elhaladva pár igen baljóslatú jel mellett. Bárki is tette ki ezeket, csak véletlenül öntött rájuk piros festéket, ugye? Ugye nem kell félni, ugye?! Ugye nem?!- ismételték sokan.
A helyszínre érkezve a személyzet rövid eligazítást tartott a kempinglakók számára. Kifejtették, hogy a környező erdő két részre van osztva. A biztonságos zóna az alvás és evés helyszíne, ide általában nem jönnek be a zombik. Viszont a másik részen a lények szabadon mozognak.
Aztán elhatalmasodott a nyugodt hangulat a kempingben. Érkezéskor a résztvevőket csoportokra osztották. Felállították a sátrakat és tűzrakóhelyeket, tűzifát a főzéshez, bár nem úgy tűnt, mintha lenne bármi étel a láthatáron. Sok táborozó egyedül érkező fiatal volt, így a kemping kiváló alkalmat nyújtott az ismerkedésre és elvegyülésre. Sör-és teavásárlási lehetőség is volt, meg nyugalom és csend.
Ekkor megszólaltak a szirénák.
A személyzet megjelent a csapat előtt, és már ki is adták az első küldetést. A csapatoknak élelmiszert kell szerezniük… a veszélyzónában.
A zombik üdvözlőbizottságára nem kellett sokat várni. Messziről is ijesztő, közelről még inkább. A hihetetlenül élethű zombik láttán az egyébként elég gyáva résztvevők is igazán jól érezték magukat. A bujkálás helyett egyre többen szálltak be az észvesztő hajszába az élelmiszerért. A csapattársak az életükért rohannak. Nem mindenkinek sikerült teljesíteni a küldetést anélkül, hogy megjelölte volna egy zombi.
A durva és életveszélyes küldetés után a csapatok sikeresen visszatértek a táborba. Talán a csillagok alatt elköltött vacsora hangulata, vagy a különleges fűszerezés végett, esetleg azért, hogy éppen nem akarják zombik felfalni őket, az ételek nagyon finomnak hatottak, különösen a frissen sütött pizza.
A desszert? Egy kis zombi.
Az első napon a csapatoknak összesen négy küldetést kell végrehajtaniuk. Mondani sem kell, hogy az éjszaka sokkal ijesztőbb ezen a helyen. Egy Pikachu-kór sokkal cukibb lenne, mint a zombijárvány. A csavar: éjszaka a zombik fizikai erőnléte megnő, a biztonsági zóna már minden, csak nem biztonságos.
Habár éjszaka van, még mindig van egy hely, ahol a zombik nem érhetnek el. Ez a sátor. Szerencsétlenségükre egyesek nem találták meg időben a saját gyorsan záródó sátorerődjüket, így kétségbeesett hazárdjátékkal a fürdőszobák felé menekültek. Sajnos, amikor már rothadó hússzagod van a rohanástól, egy kemping fürdőszobaaromája sem rejt el a zombik elől. Mint kiderült, a zombik nem igazán éreznek lelkiismeret-furdalást, ha egy élő ember elfogyasztásáról esik szó.
A Zombie Camp 2014-ben nem szervez több kiruccanást, de az Obaken 2015 nyarára már szervezi az új eseményeket. Eközben a cég kísértetházai folyamatosan nyitva állnak Tokióban.
Hadd tegyük hozzá, hogy a zombi tábor inkább adrenalinnövelő, mintsem veszélyes tábor.
Mindenkit biztosíthatunk arról, hogy pár erős és viszkető szúnyogcsípésen kívül senki nem sérült meg. Annyi viszont biztos, hogy éhes zombik után visszatérve a civilizációba, biztos sokkal jobban értékeljük az élő embereket, mint azelőtt.