Elég az hozzá, hogy Japánban az oktatás színvonala, jobban mondva a követelmény elég magas szinten van. Olyannyira, hogy a jó tanulmányok, a jó egyetemre való bejutás, a megfelelő állás megszerzése mind-mind annyira fontos pontok a japán fiatalok életében, melyek mellett nem lehet csak úgy elmenni. A tét a társadalomba való beilleszkedés, vagy az abból való kitaszítódás, a szó legszorosabb értelmében.
Ha például valakit iskolás évei alatt támogatnak a szülők (minden tekintetben), ő pedig nem tanul és nem veszik fel a választott iskolába, akkor ezzel semmibe vette kötelezettségeit, szégyenbe hozta családját, nem fizette vissza a több évnyi támogatást, melyet szüleitől kapott, nem élt a lehetőségeivel, a társadalom számára egy semmirekellő alak lett, akit sehol nem fogadnak el. Lehet azt mondani, hogy biztos eltúlzom, de tény, hogy a 90-es években rengeteg öngyilkosság oka Japánban pontosan -a felvételt nem nyert diákok körében- a szülői, később a társadalmi kitagadás és hovatartozás kérdése volt. Mindez az iskolai bántalmazásokból eredő öngyilkosságok mellett, melyből szintén akadt bőven.
Ma már nem ilyen súlyos a helyzet, de a követelmény a tanulmányok tekintetében még ma is rettentően magas. Ennek érdekében jöttek létre az úgynevezett előkészítő iskolák, melyekbe a diákok a nappali iskola után este, illetve hétvégén járnak. Így gyakorlatilag egy japán diák mindig diák, s mindig tanul.
Ezzel persze azt is remélik, hogy néhány extra pontot szereznek a középiskolai, vagy egyetemi felvételi vizsgákhoz, függetlenül attól, hogy saját akaratukból járnak, vagy szülői nyomásra. Szóval, ha mindezeket figyelembe vesszük, megérthetjük, hogy egy átlagos japán diák miért kezd el reszketni, vagy furcsa rohamot kapni a Juku szó hallatán.
Azzal a szándékkal, hogy enyhítse a Juku iskolák kínzókamra képét a diákokban (akik persze sokkal szívesebben néznek tévét, vagy videojátékokkal játszanak), egy iskola úgy döntött, hogy egy teljesen más megközelítést alkalmaz, hogy ösztönözze a diákokat a tanulásra.
A Misuzu Gakuen, amely nyolc helyen található a hatalmas tokiói régióban, nem egy szokványos Juku. Az elsődleges pont, hogy próbálják azt éreztetni, hogy a tanár nem egy félelmetes diktátor, hanem egyfajta társ, egy példa, egy segítség a tanulásban és az előrehaladásban.
Íme egy részlet az intézmény hivatalos honlapján található leírásból:
“Azt hiszem, a tanárok a Misuzu Gakuenben olyanok, mint a barátok. Kedves előadók, akik vidámak, gondoskodók, jókedvűek. Az osztály számíthat arra, hogy inspiráló módon folyjon a tanulás.”
„Teljesen más, mint a hideg, öntelt tanári kar más intézményekben. Sok Misuzu Gakuen diák jó kapcsolatot ápol a tanárokkal a diploma megszerzése után is.”
Ami ennél is érdekesebb: Kalózok és Godzilla? Jelmezbe öltözött játékos tanárok?
Valljuk be őszintén, ha gyerekként ilyen tanárunk lett volna a zsémbes Gizi néni helyett, vajon jobban tanultunk volna? Nem biztos, de hogy kellemesebb lett volna a lelkünknek, az biztos. Remélem a jelmezes tanárok amatőr produkciója nem rontja el egyetlen színészi ambíciókkal bíró diák kedvét sem.
Az egyszerű japán emberek a következőképpen véleményezték a jelmezes tanárokat:
“Tuti, hogy drogoznak.”
“Ez egy kultusz?”
“Volt egy olyan érzésem, hogy ez a Misuzu, és tényleg.”
“Nagyon jót nevettem.”
“Bocs srácok, részt vettem ezen a Juku oktatáson három évvel ezelőtt, és egyik tanár sem öltözött be az órákon.”
Az alábbiakban megnézhetnek egy reklámot, ahol egy ilyen iskolában zöldségnek öltöztek a tanárok.
{youtube}p_MOuxpfgAc{/youtube}
Megmaradtak a nagy kérdések:
Ön járatná a gyerekét nappali iskola után, valamint hétvégén esti iskolába?
Örülne, ha a tanárok furcsa jelmezben tanítanának, vagy ellenezné?
Ha ön tanár, beöltözne? Ha ön tanár szigorú, vagy kedves?