Christine Lagarde üdvözölte, hogy Japánban a legutóbbi kormányátalakítás során több nő került be a kabinetbe, de további változásokat sürgetett.
Felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak Japánban okoz problémát. A nők nem tudják összeegyeztetni az anyai szerepet azzal, hogy folytassák munkahelyi karrierjüket. Sok még az előítélet is egyes országokban, ezért a nők ritkán kerülnek olyan pozícióba, mint maga Christine Lagarde, aki az első nő a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatói székében.
Japánban a nőknek csak a 60%-a megy vissza dolgozni az első szülés után. Ha a családban több gyerek is van, akkor szinte bizonyos, hogy az asszonynak fel kell adnia a munkahelyét. Eközben pedig Japánban sok helyen munkaerőhiány van.
Miért nem mennek vissza a nők a munkahelyükre?
Általában nem azért, mert nem szeretnének, hanem azért, mert nem tudnak. Nincs elég bölcsőde és óvoda. Központi program már van a hálózat fejlesztésére, ám ennek eredménye csak az évtized második felében várható.
Az előítéletek sem könnyítik meg a nők karrierjét. Mindössze 11%-a a döntéshozóknak tartozik a szebbik nemhez a távol-keleti szigetországban. Abe Sinzo kormányfő megígérte, hogy 11%-ról 30%-ra emelik a nők részesedését a felelős posztokon Japánban. Ebben az országban azért létkérdés a nők fokozottabb munkába állítása, mert nagyon kevés gyerek születik, csökken a lakosság létszáma. A közvélemény idegenkedik a külföldi bevándorlóktól, így mindenképp nagy szükség van arra, hogy megnövekedjen a nők szerepe a gazdasági életben.