30 ezer dollárt szedett össze rokonoktól és barátoktól egy vállalkozó, aki textilgyárat üzemeltet Észak-Koreában. A munkások havi 300 jüan körül keresnek, ez mintegy 50 dollár.
Ez mindenütt másutt nyomorúságosan kevés lenne, de Észak-Koreában rekord jövedelemnek számít. Különösen most, hogy a rizs ára csökkent. Egy kiló immár egy dollárba kerül a feketepiacon is. Néhány éve összeomlott a mezőgazdaság és az állami elosztás rendszere Észak-Koreában. Tömeges volt az éhezés. A vezetők Kínába utaztak, ahol támogatást kértek. A kínai elvtársak adtak is rizst, de jó tanáccsal is szolgáltak. Vezessenek be kínai tipusú reformokat a gazdaságban, hogy a hazai termés fedezze az igényeket. A reformok atyja, a diktátor nagybátyja és mentora kicsit túl lelkesen képviselte az irányelveket. Rá is fizetett. Tavaly az év végén családjával és munkatársaival együtt kivégezték, de a reformok nem álltak le.
100 szorosára emelkedtek a bérek Phenjanban az elektromos kábeleket gyártó üzemben, amely bevezette a kínai reformokat. Persze így is csak havi 40 dollárt keresnek a munkások, de a korábbi idők nyomorúságához képest ez is nagy eredmény. Hivatalosan természetesen minden az államhoz tartozik, de ha a vállalkozónak van egy befolyásos rokona a hatalmi központban, és lerója a 30%-os adót, akkor békén hagyják. Hogy meddig, azt senki sem tudja, hiszen a döntések a függöny mögött születnek a diktátor környezetében.
A gazdasági válság, a külső szankciók és a kínai buzdítás úgy látszik lassan eredményre vezetnek. Észak-Korea is követi a kínai reformok útját, ahogy ezt a többi kommunista állam Ázsiában: Vietnam, Kambodzsa és Laosz már megtette.