Egyes cégek nyíltan a sajtóértekezlet előtt osztják a kinai vörös borítékot, melyben csinos összeg lapul. Mit várnak el cserébe az újságíróktól, vagy épp a főszerkesztőktől? Azt, hogy jó képet fessenek a cégről, vagyis ne tegyenek fel kínos kérdéseket és hallgassanak a rossz hírekről. Meg persze magáról a korrupcióról.
Ho men- kiskapu: így hívják Kínában azt a kapcsolati hálót, mellyel mindenkinek rendelkeznie kell, ha vinni akarja valamire a közéletben, vagy a bizniszben, a sajtóról már nem is beszélve.
A 21. század Business Herald-ja, ezt a büszke címet viseli egy gazdasági lap Kantonban. A példányszáma 750 ezer, internetes oldalát még többen olvassák, mert a lap újságírói olykor szenzációhajhász módon is, de a rossz hírekre specializálták magukat. Igyekeztek leleplezni a cégek hazugságait és az általános korrupciót. Aztán Sanghajban furcsa ügyekre kezdtek felfigyelni a korrupció ellen küzdő nyomozók. A lap újságírói vörös borítékot kértek és kaptak azért, amit nem írtak meg a cégekről. Az üzlet jól ment, de aztán lecsapott a rendőrség. Nyolc embert tartóztattak le Kantonban, Pekingben és Sanghajban. Valószínűleg többen is lesznek még.
A nyáron a CCTV két főnöke és egy sztár műsorvezetője bukott meg azért, mert a közszolgálati média előnyös képet festett bizonyos cégekről és régiókról, nem épp érdekmentesen. Most a CCTV nagy terjedelemben számolt be arról, hogy a vörös boríték másutt sem ismeretlen. 2009-ben 10 újságírót ítéltek el azért, mert egy bányaszerencsétlenségről úgy tudósítottak, hogy megfeledkeztek arról az apróságról, hogy 34 bányász meghalt Kínában, ahol a kormányzó kommunista párt a kapitalizmust építi, miközben elszántan küzd a korrupció ellen.