Az éhező utcagyerekek olykor pár száz forintért árulják magukat Peshawarban, Pakisztán északi részén. Sokan közülük Afganisztánból jöttek, ahol még nagyobb a szegénység.
Az autóbuszsofőrök különösen nagy szerepet játszanak abban, hogy az utcagyerekek a pedofilok könnyű zsákmányai legyenek. Egy buszsofőr bevallja a filmen, hogy 12 kisfiút erőszakolt meg, de nem érez különösebb lelkiismeret furdalást. A többi pedofil is igen elnéző önmagával szemben.
“Szégyen! Az iszlám mélységesen elítéli ezt”– mondja Imran Khan, aki krikett bajnokból lett Pakisztán egyik vezető politikusa. Nemrég még annak az államnak a kormányzója volt, melynek Peshawar a fővárosa. Tisztában van a helyzettel, de tehetetlennek érzi magát. Az ok az általános nyomor. A 1,5 millió utcagyerek sorsa nem érdekel senkit sem.
A gyerekek pedig bevallják, hogy éhesek és nincs fedél a fejük felett, ezért áruba bocsátják magukat. Olykor kábszeresek is, és ilyenkor egy adag a fizetség. Ráadásul az utcagyerekek száma állandóan növekszik a városokban, mert vidékről sok család érkezik a jobb élet reményében. Aztán a szülők meghalnak és a gyerekek magukra maradnak, mert senkire sem számíthatnak. Külföldről, Afganisztánból, vagy Nepálból is érkeznek csonka családok, ahonnan a gyerekek gyakran az utcára kerülnek.
Pakisztánban az iszlám államvallás, amely elítéli a pedofiliát, de a hétköznapokban a magasztos elvek kevéssé érvényesülnek. A kiszolgáltatott utcagyerekekért nem emel szót senki – derül ki a Pakisztán titkolt szégyene című filmből, melyet a Channel Four brit televíziós csatorna mutatott be.